• Vélemény

A szocializációs oldalakra tévedőknek számolniuk kell azzal, hogy nagyrészt olyan „hírekkel” szembesülnek, melyeket teljesen érdektelennek találnak. 

Sokan és sokat elemezgették már, meddig fogják kihúzni egymás mellett a közel két éve közösen kormányzó román szociáldemokraták és liberálisok, megpróbálva kitalálni, mi lesz majd a borítékolható szakítás oka.

Semmi újat nem hoz tulajdonképpen a Ponta-kabinetnek a napokban nyilvánosságra hozott, a 2014–2016-os időszakra vonatkozó fiskális stratégiája, hiszen csak felmelegíti a kampányban oly sokat hangoztatott, majd a kormányprogramba is belefoglalt elemeket. 

Talán nem hallottam róla, talán nem hozták nyilvánosságra, talán még érlelik-ülepítik a végső változatot, nem tudom, de az elmúlt esztendők politikai burjánzásait elszenvedőként attól félek, neki sem fogtak.

Tulajdonképpen már nehéz kitalálni, mi is tartja egyben még a bukaresti kormánykoalíciót.

A fene sem gondolta, hogy a rossz előjelekkel induló olimpia képes lesz még pocsékabbá válni. A rossz előjeleken ugyanis innen, a távolból inkább csak szórakozik az ember.

A Román Síszövetség 2010-ben mindent megtett azért, hogy Miklós Edit piros-sárga-kék színekben szürküljön bele a tehetséges, de a kellő anyagi és szakmai támogatás hiányában kibontakozni, tudásukhoz mérten bizonyítani képtelen sportolók mezőnyébe.

Közel negyedszázad alatt néhány név. A Romániában közel fél évszázadon keresztül uralkodó s embermilliókat megnyomorító kommunista diktatúra pribékjei közül ennyit sikerült eddig jogi számonkérésre is előteremteni.

Nagyon jól szórakozom a mostanában elég gyakran játszott negyven-ötven évvel ezelőtt készített magyar és/vagy román, akkoriban kémfilmeknek nevezett tervgazdasági propagandaanyagokon.

Látványos versenyek ide, hiányzó olimpiai karika oda, a szocsi játékok első néhány napja az erdélyi magyar szurkolók számára sajnos nem Miklós Edit történelmi sikeréről marad emlékezetes, hanem a közvetítéssel kapcsolatos bonyodalmak miatt.

Intenzív imázsjavító és pozíciószerző hadjáratba kezdett a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szociáldemokrata koalíciós partnere rovására.

A jelek szerint többnyire a román postán múlik, hogy maradéktalanul élhetnek-e az erdélyi magyarok a második Orbán-kormány által megadott szavazati jogukkal az április 6-i országgyűlési választásokon.

Fejét kicsit félrebillentette, hangját együtt érzőre hangolta és kolléganőm belefogott a sopánkodásba: hogy ő mennyire sajnálja a magyar tagozatra járó gyerekeket, mennyivel nehezebb nekik, mint a többinek.

A községháza borzasztóan veszélyes. Ha Románia területén egy épület homlokzatán azt írja, Községháza, annak súlyos következményei lehetnek.

Egy hónapig sem tartott a január elején bejelentett koalíciós béke Bukarestben, és ezúttal is a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események.

Jó úton jár az az önkormányzat, amely a fiatalok hazasegítésére tesz kísérletet. Erdélyben alighanem a sepsiszentgyörgyiek léptek elsőként e téren, s bár a Gyere haza! elnevezésű program megtorpanni látszott, a jelek szerint még sincs megállás.

Nagyváradon – a jelek szerint – hamar rájött a többségi lakosság, hogy a Szigligeti Színház gazdasági és adminisztratív önállósodása nem vonja maga után a román társulat kiebrudalását az impozáns színházépületből.

A hírtelevíziózás minden létező és lehetetlen esemény túllihegéséről szól.