A fene sem gondolta, hogy a rossz előjelekkel induló olimpia képes lesz még pocsékabbá válni. A rossz előjeleken ugyanis innen, a távolból inkább csak szórakozik az ember.
2014. február 13., 21:352014. február 13., 21:35
Az, hogy a magyar sportolók egy olyan szállás helyett, ahol nem volt fűtés, olyat kaptak, ahol a konyhában nem volt víz, nagyon égő, de hát nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint azok a szállóvendégek, akik az orosz államfő, Vlagyimir Putyin portréit is megkapták a szobájukba bónuszként.
Aztán kiderült, hogy ez tényleg nem a mi olimpiánk. Most nem azért panaszkodom, mert nem csendül fel naponta a Himnusz Szocsiban, és nem úszunk az aranyérmekben, elvégre a téli olimpiák eddig sem arról voltak nevezetesek, hogy a magyar sportolók sikereinek tapsolt tombolva a megvadult közönség. A különbség csak annyi, hogy eddig még a gyenge szerepléseket is láthattuk. Most meg még azokat sem. Legalábbis nem magyar közvetítéssel.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által a televíziós társaságokra tukmált szerződés – miszerint egy országban a NOB minél nagyobb anyagi nyeresége érdekében csak egyetlen csatorna sugározhatja az olimpiai közvetítéseket – oda vezetett, hogy most, a digitális átállás utáni időszakban még azon a Nagyváradon, Szatmárnémetiben vagy Aradon sem nézhető a magyar olimpiai közvetítés, ahol azóta magyarul nézik a sporteseményeket, hogy a Magyar Televízió először közvetíteni kezdte azokat.
Vagyis oda jutottunk, hogy egy, elviekben a sportszerűség és a nemes versengés szellemét népszerűsítő intézmény saját profitja érdekében egyrészt a szabad versenyt korlátozza a műsorszolgáltatók között, másrészt pedig európai uniós polgárokat foszt meg attól a lehetőségtől, hogy szülőföldjükön anyanyelvükön nézhessék a közvetítéseket, holott ez eddig magától értetődő adottság, ha úgy tetszik, szerzett jog volt. (Miközben azért a magyar közszolgálati média részéről is jólesett volna néminemű határozottabb kiállás).
A román tévé közvetítése nem alternatíva – az ugyanis nem ugyanazt a szolgáltatást nyújtja, bár ha felvesznek magyar kommentátorokat, és egy külön hangsávon azon magyar nemzetiségű állampolgárok kedvéért, akiktől amúgy minden más polgárhoz hasonlóan beszedik az előfizetői díjat, magyarul is sugározzák a közvetítést, biz’isten, nem fogok panaszkodni. Addig viszont bojkottálom az olimpiát. És az egészséges életmód jegyében tévénézés helyett inkább sétálok egyet a szabad levegőn. Vagy legalábbis sporthíreket olvasok. Magyarul.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!