• Vélemény

Kivel szomszédos a Szovjetunió? – hangzott a kommunista időkben a találós kérdés a Jereváni rádióban, amire a helyes válasz az volt: akivel akar.

Traian Băsescu, illetve a román kormány olyan abszurd hadijátékot űz a „magyar szélsőségesekkel”, amellyel nemcsak saját táborát erősíti, hanem az ellenségét is.

Fortyognak az értetlenkedések: ennyire tudatlan az éppen érettségi előtt állók tömege?! 

A koalíciós tárgyalások közben az RMDSZ vezetői egyebek mellett azzal érveltek az alakulat kormányra lépése mellett, hogy ezáltal fékezni lehet a magyarellenes hangulatkeltést.

Veszélyes precedenst teremtett a belügyminisztérium, amikor a „szélsőséges tevékenysége” miatt megtiltotta több magyar állampolgárnak, hogy Romániába utazzon.

A mostani, illetve közel negyedszázad óta mindenik kormány abban jeleskedik leginkább, hogy teli torokból ígérgetnek mindent, aztán a sok szép szóból csak a hatalmas nagy semmi lesz.

Most már eldöntöttem: híres és népszerű akarok lenni. A legjobb az lenne, ha világszerte ismert labdarúgó lehetnék, de ebben csupán három dolog akadályoz meg: a korom és a két lábam.

Alaposan feladja a leckét a krími helyzet a nemzetközi közösségnek, mivel két elv ütközik egymással: az önrendelkezésé és a szuverenitásé. 

Hogy a román nyilvánosság ingerküszöbét ezúttal is csak a néhány főnyi és percnyi hőzöngés érte el a székely szabadság napja alkalmával, igazából meg sem lepődünk.

Igen, autonómiát akarunk, csakhogy egyre inkább balladai homályba vész, a „mi” alatt igazából kiket is értünk valójában.

Kiugrott végre a kényelmes takarásból a nyulacska: a régóta rebesgetett, ám mégis látványosra sikerült válás után az ifjú menyasszony nász előtti szemérmetességével bejelentette indulási szándékát az elnökségért folyó harcban. 

Szándékuk ellenére is az autonómia népszerűsítésének szolgálatába álltak a vásárhelyi hatóságok, amikor megpróbálták megakadályozni, hogy a székely szabadság napjára összegyűlt tömeg a központon végigvonulva tegyen hitet az önrendelkezés elve mellett.

Szorult helyzetbe került az RMDSZ: egyformán meg kell felelnie a bukaresti román partnerek feltételeinek, de az erdélyi magyar közösség, a választópolgárai támasztotta elvárásoknak is. Márpedig a kettő sok esetben homlokegyenest ellentétes egymással.

Már én is unom, annyiszor dohogtam azon, hogy olyanokat ültetnek egy-egy szakterületet irányító bársonyszékbe, akiknek halvány gőzünk sincs, mivel is kellene foglalkozniuk. 

Gheorghe Funar újra hasít, mint a penge. 

Amilyen váratlanul kezdődött, olyan kurtán-furcsán ért véget az a bukaresti válsághelyzet, ami azért robbant ki, mert Traian Băsescu államfő borsot akart törni Victor Ponta kormányfő, illetve a vele frissen koalícióra lépett RMDSZ orra alá.

Romániában rendkívül sajátos módon nyilvánul meg a tekintélyelvű hatalomgyakorlás: a többség néha maga mellé emeli a kisebbség legitim képviselőit, de közben olyan ügyesen súlyoz tovább, hogy az elnyomás érzete csöppet sem csökken.

Anélkül, hogy bármiféle katonai beavatkozást tervezne, vagy ne adj’ Isten, Románia területi integritására törne, a Székely Nemzeti Tanácsnak sürgősen az észak-atlanti szövetség segítségét kell kérnie.