• Vélemény

Nem akármilyen cicaharcot váltott ki, hogy a januári melegben úgy nyílnak Erdély-szerte, Kolozsváron és Székelyudvarhelyen is a Jobbik-irodák, mint jobb helyeken a hóvirág.

Azt a diákot, aki sorozatban teljesít elégtelenre, hazudik, megszökik a felelõsségre vonás elõl, illetve alapos a gyanú, hogy a naplóban is illetéktelen módosítást hajtott végre, nos azt jó eséllyel eltanácsolják egy elitnek tartott iskolából.

Álságos, demagóg, cinikusan érdekorientált politikai nyilatkozatokkal próbálja a Nyugat mindegyre a fejünkbe sulykolni, hogy az Európai Unió a bőségesen termelő és fogyasztó, jog- és értékkövető, tisztességes polgárok otthona.

A jelek szerint megtette hatását a karácsony meghitt hangulata és a szilveszteri pihenő a kormányzó USL vezetőire.

Jogosan „szolgálta fel" a feketelevest a román kormánynak kétnapos bukaresti látogatása során az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese.

Sok mindennek kellett 2010 óta változnia, hogy gyakorlatilag semmi se változzon 2010-hez képest Budapesten.

Ismét csak elismerésünknek kell hangot adnunk a román állami szervek ébersége kapcsán.

Égünk a kíváncsiságtól, lereagálja-e az országos diszkriminációellenes tanács (CNCD), hogy a nagybányai közszállítási vállalat hátrányos megkülönböztetésben részesítette a máramarosi megyeszékhely nem roma nemzetiségű munkavállalóit.

Lassacskán Sepsiszentgyörgyön is legalább annyira mindennapossá válnak a csendes együttélésbe beleordító etnikai konfliktusok, mint Marosvásárhelyen.

Ha Adrian Năstase börtönbe juttatásával 2012 júniusában a romániai igazságszolgáltatás valódi szenzációt keltett, ugyanezt a bravúrt hétfőn kétszeresen is sikerült megvalósítania.

Érdeklődés hiányában egyelőre elmaradt a román és bolgár munkavállalók, illetve potenciális „szociális élősködők” nagy-britanniai inváziója azt követően, hogy London januártól feloldotta a két ország polgáraival szembeni munkaerő-piaci korlátozásokat.

A választások évébe lépünk át szilveszter éjszakáján. 2014 a magyar nemzet szétszabdalásához vezető első világháború kitörésének századik évfordulója, és bár e határok ma is léteznek, ez az évforduló mégis különleges.

Csíkszereda polgármesterének a Hargita megyei önkormányzat elnöke korrupciógyanús ügyével kapcsolatos nyilatkozatát még betudhatnánk az RMDSZ-en belül dúló harcoknak, ám a szövetség „politikai erkölcsösségéről" alkotott véleménye már súlyos diagnózis.

Aligha számított Traian Băsescu arra, hogy a két ország közeledését szorgalmazó moldovai miniszterelnök is beáll azok sorába, akik bírálják őt azon kijelentése miatt, miszerint Románia következő célkitűzése a Moldovával való egyesülés kell hogy legyen.

Egy toleráns európai kulturális főváros toleranciájába és kulturáltságába simán belefér, hogy a város elöljárói nyilvánosan gyalázzák egy nemzeti közösség tagjait.

Olvasom valamelyik román nyelvű világhálós újságban: „Elveszett húszéves fiam, gyilkosát keresem”.

Máma már nem hasad tovább – alkalmazhatjuk az ismert költemény sorait a kormányzó USL-re annak nyomán, hogy a PSD végül állta a szavát, és második nekifutásra már támogatta a PNL jelöltjének megválasztását a közszolgálati televízió élére.

Románia tényleg a haláli jó üzletek országa. Most éppen a rendõrség, a rohammentõ-szolgálat és a mentõsök vannak soron, hogy ezt bebizonyítsák.