Nagyon jól szórakozom a mostanában elég gyakran játszott negyven-ötven évvel ezelőtt készített magyar és/vagy román, akkoriban kémfilmeknek nevezett tervgazdasági propagandaanyagokon.
2014. február 11., 20:072014. február 11., 20:07
Természetesen a kor legjobb színészeit vonultatták fel, utóvégre be kellett valamivel vonzani a nézőket. A jófiúknak álcázott osonó, surranó, lopakodó imperialisták vagy bérenceik minden alkalommal el szerettek volna lopni valamit a szocialista tervgazdaság napsütésében sütkérező és közben érlelődő izompacsirta gazdaság vívmányai közül, de az utolsó pillanatban lefülelték őket az éjjeli őr, üzemi csővezető, vagy ha nagyon szorult a hurok, akkor szemérmetes sztriptíztáncosnő bőrébe bújtatott magas rangú éber belügyis elvtársak, s az imigyen megőrzött gazdasági titkok birtokában haladhattunk tovább a kommunizmus fényességes ormai felé.
A kezdő mondatban említett szórakozásom nem is az együgyű történeteknek tulajdonítható, hanem annak, hogy manapság éljük ennek a fene nagy fejlődésnek az eredményeit. Szerencsére nem a kommunizmus csúcsain, hanem a vadkapitalizmus bugyraiban. Itt már nem készülnek kémfilmek, mert ugyan ki akarna bármit is ellopni a semmiből?! Vagy mégis? Éledezni kezdene a hajdani „dicsőség”?!
Attól félek, hogy igen. Legalábbis, amit a pénzügyhöz átigazoló, levitézlett egészségügyi miniszter megpróbált elterjeszteni, arra enged következnem. A nagyrészt önerőből, némi hatósági besegítéssel tönkremenő, oltásokkal (is) foglalkozó mikrobiológiai intézet ugyanis a tél végi nagy influenzajárvány küszöbén nem védő-, hanem egészségromboló szereket dobott piacra.
Gyorsan kiderült, ám a hazai (jó)szokásjogot követve épp az illetékesek kezdtek el sumákolni, a miniszter pedig még azt is megkockáztatta, hogy diverzió történt: valakik kívülről vagy belülről meg akarják mérgezni az egyre több nyomorúságot eltűrő népességet. És természetesen riasztotta is a hírszerző szolgálatot, hogy sürgősen kapják el az osonó, surranó, lopakodó ellenséget. Közbejött a minisztériumi „játékos csere”, nem tudni egyelőre, hol tartanak a bűnvadászok.
Lehet, hogy már el is csíptek néhány „népirtót”, csak még érlelik, hátha megfiadzanak, és nagyobb trófeákkal lehet majd eldicsekedni. Mondom, erről még senki nem tud és nem is beszél, de egyszer csak kiderül, s akkor örvendezhetünk, hogy megint van mitől rettegni, kit-mit csodás éberséggel elkapni , s mint a véres kardot, diadallal körbehordozni.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!