Vonalban az élet

Ha történik valami érdemleges, akkor hadarva, a levegőt kapkodva előbb bejelentik, majd elismétlik legalább négyszer, jócskán kifulladva a mondatsor végére. De az igazi cifraság, amikor kapcsolnak egy helyszínen lévő kollégát, aki mondhatni törvényszerűen azzal kezdi, hogy idézi a stúdióban ülők bejelentését olyan komolysággal, mintha a világ legnagyobb tudósainak a szavait ismételnék meg.

És hiába vannak kinn a terepen, hiába jelentették be előzőleg, hogy az életet kapcsolják, hogy vonalban a legvalóbb valóság, gyakorlatilag a hírszerkesztő összefoglalójához képest semmi újdonságot nem közölnek, mert nem is igazán közölhetnek. Ha pedig netalántán olyan különlegesség történik, hogy január végén leesik az aktuális tél első komolyabb hava, akkor aztán láss csodát, világ! Jómagam például legalább három tévéadón láttam exkluzív felvételként meghirdetve ugyanazt a képsort, amin egy nagyobbacska fiú lapátolja a havat, egy hang pedig alámondja, hogy mindez egy háztetőn történik.

Megértem én, hogy szakmai alapon egymást segítik az operatőrök és a riporterek, esetleg meg is egyeznek, hogy az egyik héten az egyik adó, a másikon a másik, majd a harmadik, negyedik készít felvételeket, és beadják mindannyian, na de akkor nem kellene gusztustalan önreklámozásokkal folyton azt szajkózni, hogy épp az illető adó a legeslegesleg, mert a végén a nézettség akkora lesz, amit már mérni sem lehet.

A nagy hócsata közepette egy olyan felvételt is bejátszottak, ami gyanúsan ismerősnek tűnt, mígnem beugrott, hogy ezt a hóban sápítozó idős nőt két évvel ezelőtt láttam először, amikor elpanaszolta, hogy négy napja nem hoztak kenyeret a faluba.

Jó volna, ha nem így volna, ha csak a rosszmájúság kápráztatta volna el a látásomat, de amikor belihegik, hogy azonnal kapcsolják a helyszínt, mert vonalban az élet, és mindezt – természetesen felvételről – egy napon belül háromszor is eljátsszák, akkor felfordul a gyomrom, és újra meg újra eszembe jut, ahogy komoly médiaszakemberek, társadalomtudósok, elemzők és egyéb válogatott seregek egymást túlharsogva hányszor beszélnek a közvélemény manipulálásáról, épp ezzel befolyásolva és terelgetve erre meg arra a nézőket, mint a nyájat, akkor én is a vonalban ügető élet kézberagadását választom: megragadom a távirányítót, és lezárom a lihegő szóözönt.

Csak így egyszerűen, egyenes adásban.