A Román Síszövetség 2010-ben mindent megtett azért, hogy Miklós Edit piros-sárga-kék színekben szürküljön bele a tehetséges, de a kellő anyagi és szakmai támogatás hiányában kibontakozni, tudásukhoz mérten bizonyítani képtelen sportolók mezőnyébe.
2014. február 12., 20:282014. február 12., 20:28
A csíkszeredai alpesi síző 22 évesen felmérte lehetőségeit, és úgy döntött, országot vált. Magyarországon természetesen tárt karokkal várták, hiszen egyértelmű volt, hogy Miklós Editben jóval több van néhány keserves munkával megszerzett világkupapontnál. Csakhogy ekkor felébredt a román szövetség is, és megpróbált keresztbe tenni a váltásnak.
Az a szervezet tette mindezt, amely a 2010-es vancouveri olimpia előtt annyi támogatást sem adott versenyzőjének, hogy kivihesse magával saját pénzén fizetett osztrák edzőjét a kanadai ötkarikás játékokra. „Nagy érvágás lenne, ha elveszítenénk egyik legjobbunkat, Miklós Editet, akibe annyi energiát és pénzt fektettünk\" – nyilatkozta akkortájt a román szakszövetség cinikus főtitkára, aki az osztrák edző kiutaztatása kapcsán csupán annyit mondott: nem a versenyző mondja meg, kivel edz az olimpián, hanem ők.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban Miklós Edit számára, akiért állítólag súlyos pénzösszeget is kértek a magyar szövetségtől, de végül a nemzetközi szervezet rugalmas szabályozásának köszönhetően Bukarest engedélye nélkül is országot válthatott.
Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy mindez 2010-ben, a könnyített honosítási eljárás bevezetésének évében történt – a fiatal csíki sportoló novemberben kézhez is kapta magyar útlevelét, amely megnyitotta a kapukat egy új sportkarrier előtt.
Miklós Edit azóta rendre újraíratja a magyar sporttörténelem nagykönyvét – és erre igazán büszkék lehetünk. A többes szám alatt pedig immár nemcsak a családtagok, barátok, edzők, nemcsak a csíkiak, a székelyek, az erdélyiek értendők. Miklós Edit sikertörténete szép példája annak, hogyan válik egy „helyi sajátosság\" nemzeti közkinccsé – és erre igazán büszkék lehetünk.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!