Talán nem hallottam róla, talán nem hozták nyilvánosságra, talán még érlelik-ülepítik a végső változatot, nem tudom, de az elmúlt esztendők politikai burjánzásait elszenvedőként attól félek, neki sem fogtak. Vagy ami ennél is szomorúbb: eszükbe sem jutott belefogni.
2014. február 16., 19:572014. február 16., 19:57
Holott nagy szükség volna végre megjelentetni egy sürgősségi szósegélyt. A megjelenés után pedig, friss nyomdaillatot árasztva, íziben kezébe adni mindazoknak, akik már beleléptek a politikai mocsárba, illetve akik még csak a várólistán ácsorognak. És szigorúan rájuk parancsolni: ezentúl e nélkül egy tapodtat sem!
Úgy képzelem az egészet, mint az elsősegélydobozokat, vagyis a leggyakrabban előkapható szófordulatoknál, a sokak számára érthetetlen és kimondhatatlan (s talán épp ezért nevetségesen sűrűn használt) idegen kifejezések rokon értelmű szavainál bejelölve, illetve ha valakik elektronikus változatban igényelnék a kiadványt, merthogy könyvet lapozni ma már egyre inkább ciki, akkor egy olyan riasztóval ellátni, ami a fentebbi esetekben aprócska áramütéssel jelezné, hogy vigyázat, veszélyes zóna.
S hogy miért kell nekem ilyen mindenki számára nyilvánvaló szükséglettel foglalkoznom, holott jól tudom, hogy a húsosfazék körül lebzselők egész hada valami hasonlóért kapja a fizetését?! Bevallom: túlbuzgóságból. Jobban mondva azért, mert az elmúlt napok nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítandó sürgősségi beavatkozásokat igénylő eseményei során kiderült, hogy a bársonyszékek karfájába kapaszkodó minisztereknek mondott egyének olyan – aránylag – egyszerű szavakat nem ismernek, mint felelősség, szakértelem, emberélet, illetve lemondás. (Ez utóbbi nem a rászorulók részére, hanem saját kárukra, de sokak örömére történne.)
Miközben pedig ezen okfejtésemet billentyűzöm, azon töprengek, miért is késik a sürgősségi szósegélycsomag. És hirtelen beugrott: még nem volt idő a megszerkesztését végző parlamenti bizottság összetételét meghatározó, illetve a valamikor megkezdődő munkát ellenőrző bizottság felállításához.
Nem is értem, hogyan lehetek ennyire érzéketlen, hogy a hamarosan katasztrófát okozó hóolvadás és egyéb előre nem látható esetek küszöbén én ilyen piszlicsáré szósegélyekkel foglalkozom. Majd az idei választások és referendumok múltán, ha sikerül mindenkinek, akit illet épségben kimásznia az emészthetetlen szóvirágok szárának-gyökerének alamuszi csapdájából. Akkor!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!