Balogh Levente

Balogh Levente

Háborúk, választások, célba vett erdélyi magyarok

2024. január 05., 11:482024. január 05., 12:58

2024. január 05., 11:482024. január 05., 12:58

Bár a 2023-as évet teljes joggal nevezhetjük bizonytalansággal és problémákkal terhesnek, az előttünk álló 2024-es esztendőhöz képest kis túlzással akár magának a mennyei nyugalom időszakának is tűnhet majd.

Hiszen mind a nagyvilágban, mind szűkebb térségünkben jelentős eseményekre számíthatunk, a közelünkben dúló háborúk, ha más intenzitással is, folytatódnak, miközben világszerte, az Egyesült Államokban, Európában és Romániában is sorsdöntő választások esedékesek.

Kezdetnek itt az ukrajnai háború, amely február végén lép be a harmadik évébe. Ezt nyugodtan készpénznek tekinthetjük, jelen állás szerint ugyanis semmilyen olyan sorsdöntő esemény nem körvonalazódik, amely alapján azt várhatnánk, hogy a vérontásnak addigra vége szakad.

Miután a tavalyi, sokak által nagy reményekkel várt ukrán ellentámadás elakadt, jelenleg az orosz hadsereg látszik átvenni a kezdeményezést. Az Ukrajna elleni tömeges drón- és rakétatámadások szinte mindennapossá váltak, különösen az ukrán hadsereg által az oroszországi Belgorod ellen végrehajtott válaszcsapás után.

Az ukrán légierő egyre nehezebben birkózik meg a támadások semlegesítésével, mivel a nyugati támogatások csökkenésével fogytán a lőszer és a pénz is.

Az idei év egyik legfőbb kérdése az, hogy folytatódik-e Ukrajna Nyugat általi, katonai és pénzügyi támogatása, és ha igen, akkor milyen nagyságrendben. Az ellentámadás kudarca és a nyugati országok belpolitikai történései nyomán úgy tűnik, hogy sok helyütt csökken az ukrán ügy iránti lelkesedés. Mindez pedig abba az irányba hathat, hogy a kijevi vezetőkre befolyással bíró nyugati – elsősorban washingtoni – körök a bizonyos területek feladásával járó béketárgyalások iránti tapogatózásra sarkallják Zelenszkijéket.

Az Európai Unió a közös uniós források védelmében Magyarország által emelt vétó nyomán vélhetően azt választja majd, hogy a pénzügyi támogatást nyújtani akaró tagállamok saját hatáskörben tegyék ezt meg, bár azért fennáll az esélye, hogy megpróbálnak valamilyen jogi megoldással mégis uniós pénzeket is juttatni Kijevnek.

Mindeközben várhatóan az Ukrajnának nyújtandó támogatásra is kihatással lesznek az EP-választások, amelyek nyomán az előrejelzések alapján háttérbe szorulhatnak az egyre inkább balra tolódó Európai Néppártnál és a szocialistáknál jóval szélsőségesebb, a woke ideológiát Európában is meghonosítani igyekvő erők, és előre törhetnek az ugyan nem minden esetben makulátlan, de legalább az ezek által képviselt emberellenes ideológiákkal szemben a józan észt képviselő jobboldali erők – amelyeket előbbiek a kizárólag a saját ideológiájukkal szembeni toleranciaként értelmezett demokrácia, a jogállamiság és a pluralizmus jegyében mindösszesen csak „szélsőjobboldalinak” neveznek, csak azért, mert nem fogékonyak a ma divatos ideológiai őrültségekre.

(Mielőtt valaki felvetné: nem, a román AUR nem tartozik a józan észt képviselő jobboldali pártok közé, a 30-as, 40-es évek fasizmusa iránti nosztalgia, az ortodox miszticizmus, a primitív magyargyűlölet, illetve a titkosszolgálati és orosz kötődések miatt ez a párt ugyanúgy szégyenfoltja az Európai Parlamentnek, mint bármely tetszés szerinti szélsőballiberális-neomarxista párt).

A választások már csak azért is jelentősek lehetnek, mert kihatással bírhatnak arra, hogy az EU a központosított, a tagállamoktól egyre több jogkört elvonó, birodalom jellegű szuperállammá alakulás irányában halad tovább, vagy marad a szuverén egyenrangú országok által alkotott, a közös gazdasági érdekek és előnyök mentén működő szervezet.

Az idei évet a jelek szerint az Izrael elleni tavaly októberi palesztin terrortámadás nyomán megindított háború is hosszasan végig kíséri majd. Maguk az izraeli illetékesek jelentették be, hogy a Hamász elleni hadművelet intenzitása csökken ugyan, de a cél változatlan: a Gázát irányító terrorszervezet teljes és „jogutód” nélküli felszámolása, és a palesztinok demilitarizálása.

Bár ezek a Hamász által izraeli civilek ezrei ellen elkövetett szörnyűségek nyomán jogos céloknak tekinthetők, megvalósításuk nem lesz majd akadálytalan, és jóval szélesebb körű, akár globális következményekkel is járhat.

Irán a térségben működő proxyjain – a libanoni síita Hezbollahon és a jemeni húszi lázadókon – keresztül már eddig is sok problémát okozott. Előbbiek a Hamász Kasszámjainál jóval pontosabb rakétáik arzenáljával elsősorban az izraeliek életét nehezíthetik meg, ha intenzívebben belépnek a háborúba, utóbbiak viszont az egész-Vörös-tenger hajóforgalmát – ezen keresztül pedig a világ kőolajellátását is – veszélybe sodorhatják, ha nem állnak le az áruszállító hajók elleni támadásaikkal, sőt fokozzák azokat.

Ebben az esetben a nyugati hatalmak, illetve Szaúd-Arábia az eddigieknél is határozottabban léphetnek fel az érdekeiket ily módon sértő síita lázadók ellen, ami azonban azt a kockázatot is magában hordozza, hogy Iránnal is forró konfliktusba sodródnak.

Az izraeli erőfeszítéseket ráadásul az is akadályozza, hogy eddigi legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok is a háború intenzitásának csökkentésére próbálja rábírni, miközben a „haladó”, „progresszív” erők Amerikában és szerte a nyugati világban a legdurvább zsidóellenes jelszavakat skandálva foglalnak állást a tömeggyilkos palesztin terroristák mellett a létéért harcoló zsidó állammal szemben.

Mindezek nyomán erre a háborúra és az ukrajnai konfliktusra is jelentős hatással lehet az Egyesült Államokban esedékes elnökválasztás – mint ahogy természetesen a világ többi részére is.

A kérdés csak az, hogy sikerül-e jelentősebb incidensek nélkül lebonyolítani. A „világ első számú demokráciájában” ugyanis most éppen banánköztársaságokat idéző próbálkozásokat látunk a jelenleg kormányzó demokratákhoz közel álló igazságszolgáltatási illetékesek részéről arra, hogy jogerősen be nem bizonyított vádak alapján kizárják a jelenleg legesélyesebbnek tűnő jelöltet, a republikánus színekben indulni kívánó Donald Trumpot a versenyből.

Nem mintha Trump tökéletes jelölt lenne, hiszen egyrészt nem sokkal fiatalabb, mint a Fehér Ház jelenlegi lakója, aki kapcsán egyre kérdésesebb, hogy szellemi szempontból alkalmas-e egyáltalán még a feladatra. Ráadásul Trump a mai napig is meglehetősen excentrikus viselkedésével, kiszámíthatatlanságával, kirívó, nem egyszer botrányos megszólalásaival hívja fel magára a figyelmet.

Viszont – ha már Európa kapcsán a józan észről beszéltünk – a demokraták által szabadjára engedett woke-izmussal szemben még mindig ő képviseli a józan észt.

És akkor most gondoljuk végig, hova jutott az Egyesült Államok, ha így jellemezhető Trump az ellenfeleivel szemben…

Amúgy Trump esetleges megválasztása kapcsán – már ha egyáltalán elindulhat – sokan reménykednek abban, hogy képes lenne véget vetni az ukrajnai háborúnak. Ez kérdéses, bár a feneketlen zsáknak számító Ukrajnának szánt katonai támogatások leállításával nagy lépést tehetne ebbe az irányba. Ugyanakkor a háború szellemét nehéz visszakergetni a palackba, ha egyszer már kiengedték. Ha viszont ő nyert volna négy évvel ezelőtt, kérdéses, hogy Putyin meg merte volna támadni Ukrajnát – éppen Trump már említett kiszámíthatatlansága miatt.

Minden esetre a republikánus győzelem a demokraták elmúlt négy évben nyújtott teljesítménye alapján – kül- és belpolitikai szinten egyaránt – fellélegzést hozhatna a világnak, függetlenül attól, hogy Trump vagy a nála fiatalabb és a woke-izmussal szemben nem kevésbé határozott, de kevésbé excentrikus, ezért talán szélesebb körben elfogadható floridai kormányzó, Ron DeSantis lenne a befutó.

Ha mindez nem lenne elég, Romániában négy választás is lesz. Amelyek kapcsán jelen állás szerint máris kijelenthető, hogy meg kell barátkoznunk azzal, hogy a szélsőséges erőket a szavazni hajlandó polgárok mintegy egynegyede támogatja – és ez még az optimista becslés.

Az, hogy elszigetelődnek vagy kormányközelbe kerülnek, egy dolgon múlik: hogy a többi párt hogyan szerepel. Ha ugyanis arról lenne szó, hogy az AUR támogatása lenne szükséges egy kormányzóképes többséghez, nagyjából biztosak lehetünk benne, hogy az RMDSZ-en kívül valamennyi román párt hajlandó lenne az együttműködésre vele.

És ha már magyar képviselet: a román hírszerző szolgálatok üzenőfalaként viselkedő hírportálok egyike az újév alkalmából nagyívűnek szánt elemzést közölt a választási esélyekről, amelyben külön kitért az RMDSZ-re.

A szerző szerint a magyar szervezetnek elsősorban amiatt kell aggódnia, hogy egyáltalán átlépi-e a parlamenti küszöböt. A támogatottság csökkenését pedig egy elemzőre hivatkozva arra fogja, hogy az RMDSZ „túl közel” került a magyar kormányhoz és kormánypártokhoz.

Aminél kevés dolog áll távolabb a valóságtól: az RMDSZ támogatottsága inkább azért csökkent, mert a kormányon eltöltött években kényelmesen belesimult a román politikai tájba, és nem képviselte kellő radikalizmussal a magyar közösség jogos autonómiaköveteléseit. A határon túli magyar közösségek támogatását kiemelten fontosnak tartó magyar kormányhoz való közeledését pedig az erdélyi magyarok nagy többsége éppen hogy pozitív fejleménynek tartja.

Az írás szerzője azt is pedzegeti, hogy az RMDSZ egyrészt azért nem kerül ismét kormányra, mert nélküle is megalakítható majd egy kormányzóképes többség, másrészt pedig azért, mert ezzel „büntetik” a Budapesthez való közeledése miatt.

A magyarokhoz és a magyar jogkövetelésekhez következetesen ellenségesen viszonyuló portál ezen megállapítása sem bír sok valóságalappal: mindenki nyugodt lehet, hogy ha az RMDSZ – remélhetőleg ismét a lehető legszélesebb körű magyar összefogás nyomán – bejut a parlamentbe, és szükség lesz a támogatására a kormányalakításhoz, akkor habozás nélkül fel fogják kérni. Anélkül, hogy elkezdenék szabócentivel méregetni, hogy milyen közel áll a magyar kormányhoz.

Az írás üzenete meglehetősen alattomos, hiszen abban fogható meg, hogy „azért rossz nektek, mert jóban vagytok a saját anyaországotok kormányával, amely kiemelt célként kezeli a megmaradásotokat a szülőföldeteken”.

Az ilyen jellegű retorika célja egyértelműen az, hogy elbizonytalanítsa a továbbra is nemzetbiztonsági kockázatként kezelt erdélyi magyar közösséget, és leválassza az itteni magyarságot, illetve jelenleg legnagyobb támogatottságú politikai szervezetét az anyaországáról, és ezzel kikövezze az utat a minél könnyebb asszimilációja, felszámolása előtt.

Előrelátható, hogy az év során egyre gyakrabban szemebsülünk majd ilyen, a magyar közösség demobilizálását célzó „baráti” üzenetekkel.

Úgyhogy nem árt résen lenni.

1 hozzászólás Hozzászólások

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Választások közel és távol

Sajátos együttállás: vasárnap egyszerre szavazhatunk arról, hogy kik képviseljék az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösséget a legalacsonyabb – azaz önkormányzati – és a legmagasabb – vagyis európai parlamenti – szinten.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nem bízom benne, tehát rá szavazok

A romániai polgárok alapvetően egy félvak macskát se bíznának rá a politikusaikra, de valamiért mégis leszavaznak rájuk – legalábbis ez szűrhető le a legfrissebb közvélemény-kutatásokból.

Makkay József

Makkay József

Már csak ingyen sör kell!

Választások előtti árszabályozási lázban él a román kormánykoalíció, hogy valahogy meggyőzze a politikából kiábrándult tömegeket, menjenek el szavazni, és rájuk voksoljanak. Az elszabadult élelmiszerárak ugyanis sok jót nem ígérnek.

Balogh Levente

Balogh Levente

Pisztolydemokrácia

Egy demokratikus országban sokféleképpen ki lehet nyilvánítani egy kormány politikájával szembeni elégedetlenséget – Szlovákiában úgy döntöttek, hogy a lehető legbrutálisabban, a hivatalban levő miniszterelnök lelövésével jelzik a „kifogásaikat”.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Lendületet adni a vén Európának

Egyre-másra látnak napvilágot a választások közeledtével a közvélemény-kutatások, amelyekben a társadalomnak a különböző intézményekhez, pártokhoz, jelenségekhez, és persze magához a szavazási aktushoz való viszonyulását mérik.

Tóth Gödri Iringó

Tóth Gödri Iringó

Értenek minket a nagyvilágban?

A francia Riviérán, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál idején a szupermarketben sorban állva vizslattam a pénztárnál előttem állók kosarát: három férfi néhány olcsó sörrel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mi, putyinista, fasiszta, EU-ellenes, ukrángyűlölő erdélyi magyarok

Meg kell hagyni, felületesen szemlélve igencsak döbbenetesen hangzik, hogy a romániai magyar közösség ukrajnai háborúhoz és az Európai Unióhoz való viszonyulása inkább a szélsőséges AUR szavazóinak álláspontjához áll közelebb.