Hiszen szívébe zárta a tájainkra is „haza-hazalátogató”, nemzeti és emberi értékeket felvállaló, őszinte hangvételű, egyenes tartású, kellemes megjelenésű és szívhez szóló gondolatokat megfogalmazó államfőt. Az oldalvonalon túlról szurkolt sikereinek, akárcsak nőtársának, Varga Judit volt igazságügyi miniszternek, potenciális EP-listavezetőnek.

Mindkettőjük saját lelkiismeretükre és a közelgő választások botránymentesítő érdekeire való tekintettel nyújtották be lemondásukat. A tények, a történtek pontos ismerete, a kegyelmi kérés jóváhagyása, annak megszellőztetése, a kegyelmet nyert – aki amúgy erdélyi származású – jogi és erkölcsi felelőssége, és még számos kérdés csupán szóbeszéd, találgatás, értelmezés kérdése.

Részemről abban bizonyos vagyok, hiszen más téren már bebizonyította, hogy a köztársasági elnököt az emberies jóindulat vezérelte, amikor bűnösök vagy akár a joggyakorlat által meghurcolt elítéltek számára kegyelmet gyakorolt, kiváltképpen a magyarság számára szeretetet sugárzó pápalátogatás alkalmából. Mégha jótékonykodni is csak módjával érdemes, és a kényes témákban kockázatos. Hiba volt, beismerte, lemondott. Példát nyújtott azon politikusok számára, akik ezt korábban nem tették meg.

Sokadmagammal együtt csak annyit mondhatok: nagyon, nagyon sajnáljuk. És tiszteljük a felelősségvállalást, az erkölcsi tartást, az értékek – így a család, a gyermekjogok – melletti kiállást. Megköszönve mindazt, amit Novák Katalin államtitkárként, miniszterként, államfőként a magyarság, az erdélyi magyarság számára közvetített és cselekedett. Lelki békét kívánva számára, hiszen „boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”, boldogok a tiszta szívűek, a békességre igyekezők, a szidalmazottak és a gonosz hazugságot elszenvedettek.

Amazoknak pedig legyen bocsánat, „mert nem tudják, mit cselekszenek.”

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár