Világszerte érzékeny a sajtó a botrányra, a szappanoperára, a pikáns tapintatlanságra, a szenzációra és a vulgarizmusra. Csakhogy a többé-kevésbé normális országokban ezzel a tárgykörrel a szakosodott kiadványok foglalkoznak, a bulvárlapok, a „szupermarketsajtó”, a „junk-food news”.
„Inkább vagyok Bécsben taxis az első sorban, mint könyörületstatiszta valamelyik magyarhoni vidéki színházban a nyolcadik sorban. Nekem éppenséggel jól jön a taxizás, mert rengeteget olvashatok, írhatok, szervezhetek munkaidőben, és még a könyveim kiadására is futja a borravalóból.”
„A politikából, ha vérre megy a játék, nem vonhatjuk ki magunkat. Viszont a zsebre végzett politizálást, ha agyonvernének, sem vállalnám. Ezért nem volt soha olyan ambícióm, hogy a politika küzdőterén játékos legyek. Inkább a börtönt vállaltam volna, mintsem képviselő legyek.”
Különös vonzódást érez a magyar baloldal az ötcsillagos szállodákhoz, amikor az erdélyi magyarokról van szó: éppen tíz éve egy budapesti luxushotelben koccintottak a kommunista internacionálé jegyében az akkori román miniszterelnökkel (aki most éppen börtönben ül) Erdély elcsatolására emlékezve; szerdán pedig kincses Kolozsvár legdrágább szálláshelyén szállt meg az MSZP teljes vezérkara, hogy kétnapos, történelmi jelentőségűnek beharangozott...
Pereskedni rossz, ezt mindenki tudja. Ennek ellenére egyfajta „jogviták inflációjával” szembesülünk, mely túlterheli, lelassítja, megbénítja a bíróságokat. Annyi teher van az igazságszolgáltatáson, hogy a fejlett jogállamokban mindenütt felmerül, hogy könnyíteni kell a bíróságok munkáján.
Laknak. Nálunk is. És még sok-sok helyen a földkerekségen, az olyan mintaországban is, mint például Norvégia. Legtöbb talán Amerikában és az arab világban van belőlük.
Kommentárok egyre bővülő sora figyel fel arra, hogy Ponta új „magyarságpolitikával” kísérletezik. Előbb Király András újbóli államtitkári kinevezése ütött szöget a politikai zaccból olvasók fejébe, majd következett Frunda György Ponta személyes tanácsadójává való kinevezése és Geréd Beatrix ideiglenes megbízása a statisztikai hivatal élén. A még lebegtetett kategóriában pedig ott találjuk Markó Attila RMDSZ-es helyettesítésének tervét az...
Annak, aki szenvedő alanya volt – mint jómagam is – a rá állított számos besúgó tevékenységének, a bölcs Tacitus címben idézett tanácsa (Harag és részrehajlás nélkül) bizony kissé szűk érzelmi ruhának bizonyul.
Kíváncsiság, múltfeltárás, ellenőrzés – ezen koordináták között mozog a volt Német Demokratikus Köztársaság (NDK) állambiztonsági szolgálatának fennmaradt irataival foglalkozó hivatal tevékenysége Németországban, arra a jogos meggyőződésre támaszkodva, hogy a Stasi-papírok iránti érdeklődés több mint húsz esztendővel a berlini fal leomlása után is töretlen.
„A magyar neonácik többsége tapasztalataim szerint szelíd cica a német vagy a brit, a szerb vagy a horvát neonácikhoz képest. (…) A Die Welt című napilap idézett mostanában egy Budapesten dolgozó nyugati diplomatát, aki – mindkét ország ismeretében – kijelentette, hogy jóval erősebbnek érzékelte az antiszemitizmust a mai Németországban, mint a mai Magyarországon.”
Nick Thorpe, a BBC tudósítója 2012-ben a HVG-ben
1964. június 16-án született Kolozsváron, az akkor 3-as számú Matematika–Fizika, a mai Báthory István Gimnáziumban érettségizett, az egyetem matematika karán belül informatikát tanult. Dolgozott tanárként és újságíróként, volt programozó, cégvezető, informatikus, statisztikus, jelenleg magánvállalkozó.
Lapunkban tavaly novemberben cikkeztünk arról, hogy az erdélyi magyar közélet neves szereplőiről derült ki, jelentettek a román kommunista titkosszolgálatnak. Az egyik érintett, a Stockholmban élő Veress Zoltán költő, író nyílt levélben reagált (Nyílt levél a leleplezőhöz, Krónika, december 18.), az alábbiakban pedig közöljük az író lányának állásfoglalását.
„A szeretetről csak akkor érdemes szólni, ha az tartalommal tud telítődni, és úgy érzem, hogy ezt a 21. század hajnalán érdemes volt kimondani. Mindenki mindenhol imád a szeretetről papolni, a hétköznapjaink valóságában pedig ebből gyakorlatilag szinte semmi nem működőképes.”
Az elmúlt évben a válság-problémák foglalták el a címlapok nagy részét. A pénzügyi szektorban kirobbant 2008-as árfolyamrengés katalizátorként hatott az euroatlanti társadalmakban már korábban is meglévő feszültségekre, a felszínre került problémák pedig még jobban megvilágították korunk valóságát. A töretlen gazdasági fejlődés illúziói immár fenntarthatatlanok, a humánszférát érintő elképzelések pedig menetrendszerűen bizonyítják...
Berta néni, aki egy jókora házban élt a szomszédunkban, a pálinkától halt meg még gyermekkoromban. A pincében a korhadt állványzatról ráborult az eperfa pálinkáshordó és úgy. Pedig Berta néni soha meg sem kóstolta az ízletes pálinkáit, neki csak a megélhetés miatt kellett. Hatalmas kertje tele volt gyümölcsfákkal, ezekből a gyümölcsökből főzte a pálinkáit.
– Elvisz Balavásárig?
– El.
A nyúlánk lány szerényen helyezkedik el az anyósülésen. Intek, hogy vörösre fagyott kezeit tegye a meleg levegő befúvójához. Múlnak a kilométerek, bizalmat kelt a meleg.
„Nem mindegy, milyen formáját találjuk a színházi párbeszédnek, meg az sem mindegy, hogy milyen tartalmat közvetítünk. A rossz színházi vezető a néző vélt igényére fogja saját tehetetlenségét, a program, a koncepció hiányát. Ilyenkor szokott elhangzani az érvelés, miszerint a korrekt színház »kiszolgálja« nézőit.” Beszélgetés Szabó K. István nagyváradi színházigazgatóval.
Jókai Mór A jövő század regénye című művét 1872–74-ben írta, miután többször is meglátogatta Erdélyt. A történet 1952-ben kezdődik, és 2000-ben ér véget, főhőse a székely Tatrangi Dávid, aki a regény végén légjáróival menti meg a Kárpát-medence népét.
Látogatottsági adatok