Fiatal koromban csak a buggyantottak beszélgettek az utcán önmagukban, mostanában, ha ilyenekkel megyek szembe – ami egyre gyakrabban megtörténik –, a kórisme alól már messziről felmentem őket. Nem megmentek ők, dehogyis azok, mindössze a mobiltelefonjuk ragadt oda a fülkagylójukhoz.
Nagy Zsolt, az Erdélyi Magyar Televíziót működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke szerint az ETV, amelynek adásait újabban Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson és Kovásznán is lehet fogni, „az egyetlen erdélyi magyar közszolgálati televízió”. Annak, hogy egyre több helyen nézhető egy magyar tévéadás, csak örülni lehet, de van itt egy súlyos szakmai tévedés.
A 2005-ben végzett Nagy Könyv felmérésen a legnépszerűbb magyar regények listáján Wass Albert A funtineli boszorkány című trilógiája a tizenegyedik helyezést érte el. Ennek az eredménynek az ismeretében joggal állíthatjuk, hogy nincs szüksége sem a műnek, sem a szerzőnek olvasói védőbeszédre. Nem kell senkinek sem magyarázkodnia amiatt, hogy megszerette ezt a könyvet, hogy az olvasását nem tudta abbahagyni, hogy teljesen azonosult Wass Albert gondolataival és...
A 19. századi magyar nacionalizmus fantomjai időnként apró hősies görcsökkel küszködnek. Erre várnak az oláh nacionalizmus – legalább ennyire lobbanékony – fantomjai. Miközben mindkét fél felelőtlen, sietve bedarálják a témát, vészharangot kongatnak, a gyűlölet könnyeivel dagasztanak.
Anyanyelvünk állapotát, használatát folyamatosan figyelő székelyföldi lapigazgató (aki újságíró és költő is) meglehetősen borúlátóan beszélt anyanyelvápolóknak a hazai magyar sajtó, főként a helyi, regionális napilapok nyelvezetéről.
1955-ben született Debrecenben. A Debreceni Zeneművészeti Főiskola karvezetési szakán diplomázott, majd elvégezte az egyházzene szakot is. 1977 és 2001 között a debreceni Kodály kórus és a Csokonai Színház énekese, 2002 és 2008 között szerzetes nővér volt a máriapócsi Nagy Szent Bazil-rend zárdájában. Csoportos és egyéni lelkigyakorlatokat vezet egyedül és Jálics Ferenc jezsuita szerzetes, a kontemplatív ima egyik legjelentősebb élő mesterének segédeként.
Orcátlan senkiházik című cikkemben valóban keményen fogalmaztam. Nem rendelésre, nem fizetség ellenében (a bírálóim vajon honnan élnek?), hanem egyedül és saját akaratomból. Mert rendelésre soha semmit nem mondtam, nem írtam, és nem is fogok, a garast pedig – ha nem tűnik nagyképűségnek, netán jobboldali elhajlásnak – az én magyar népem mellett tettem és teszem le mindenkor.
1975. január 4-én született a Maros megyei Kibéden, tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, hosszabb ideig élt Bukarestben, Németországban, Japánban. Szakács, gasztronómiai szakíró, író, világutazó, idegenvezető, fotómodell. Saját bevallása szerint harminchét országban járt, harminc nyelvet beszél, de sem az utazást, sem a tanulást nem hagyja abba. Élvezetből írja le úti kalandjait, élményeit, eddig több mint hatvan könyve jelent meg.
Hónapokkal ezelőtt, amikor a jelen kiállítás (Megismételt pillanat – Orbán Balázs és Veress Ferenc XIX. századi fotográfiái, valamint Fekete Zsolt kortárs fényképei, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, 2013. február 3–március 13.) megnyitójára elkezdtem készülni, arra gondoltam, tekintettel a tárlatot, illetve a kiállított anyagot szélesebb kontextusban bemutató,
Mi teszi indokolttá annak vizsgálatát, hogy a székely nép fogalma napjainkra már letűnt történelmi kategória, vagy ma is létező, élő és cselekvésre kész közösség?
Egy régi dakota közmondással indítok: a jó beszéd a rövid beszéd. Azért, hogy minél rövidebb legyek, mindjárt az RMDSZ megalakítását idézem fel. Ha 1989 decembere végén az alapítók által óriási ünneplésben részesített Tőkés László nem áll a volt nomenklaturista Domokos Géza mellé, nem sikerült volna pillanatok alatt százezreket beléptetni a szövetségbe.
Az elmúlt években többször is a fülünkbe csengett az a szó, hogy autonómia. Főként politikusaink részéről fogalmazódott meg, ám lassacskán a megkopott szavak sorába kerül a számunkra kincset érő tartalmával. Napjaink román társadalma hallani sem akar autonómiáról, vagy ennek különböző formáiról.
Vajon mi a fontosabb: az államépítés vagy a nemzetépítés? E sorok szerzőjének véleménye szerint e nehéz kérdésre a magyar konzervatív politika – némi egyszerűsítéssel fogalmazva – két markánsan eltérő választ adott 1990 óta.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a román hatóságok az elmúlt időszakban fokozott figyelmet szentelnek az ország palagázlelőhelyeinek kiaknázására. Románia földgáztartalékát 109,2 milliárd köbméterre becsülik, ami mintegy 15 évre elegendő.
Józan magyar nem fecséreli idejét a bukaresti Antena 3 tévécsatornára. Nem, mert az a román média szennycsatornája, a magyarellenes uszítás országos bajnoka. A Kelemen Hunor RMDSZ-elnök által nemrégiben a romániai politizálás rákfenéjének nevezett Dan Voiculescu bértollnokai semmitől se riadnak vissza, ha kenyéradójuk politikai céljainak sulykolásáról van szó.
1945. november 6-án született Marosvásárhelyen, a dicsőszentmártoni középiskolában érettségizett, és a kolozsvári Műszaki Egyetem gépészmérnök szakán diplomázott. Előbb a Bihar megyei Margitta szerszámgépgyárában volt főmérnök, majd aligazgató, 1982-től Nagyvárad egyik nehézipari gyárában dolgozik – gyárvezetőként kezdte, és vezérigazgatóként ment ugyanonnan nyugdíjba. Húsz éve elnöke a nagyváradi zsidó hitközségnek.
Mesterházy Attila 2013. január 16-án egy népes szocialista vezető politikusokból álló küldöttség élén Kolozsvárra látogatott, ahol kihelyezett elnökségi gyűlést tartottak, valamint az RMDSZ egyik háttérintézményeként működő Kós Károly Akadémia Alapítvány vendégeként előadást tartott az MSZP nemzetpolitikai stratégiájáról.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház újból bekerült a többszörösen díjazott társulatok közé. A Székely Csaba trilógiájából eddig bemutatott Bányavirág és Bányavakság című előadásokat a nagy sikernek köszönhetően az anyaországban is színre viszik. Ezáltal a magyarországi színházkedvelők is betekintést nyerhetnek a szerző által leírt erdélyi hétköznapokba. De milyen világ rajzolódik körül a Bányavirág és -vakság megtekintése nyomán?
Látogatottsági adatok