Bezártunk újra egy magyar református templomot Erdélyben. Talán örökre. Március 20-án búcsúztunk az utolsó verespataki reformátustól, özv. Ravai Jánosné Bálint Rózsika nénitől, aki hajdanán a Beszterce megyei Somkerékről jött ide férjhez. Odakerült ez az istenháza is a néptelen, romosodó, használaton kívüli erdélyi magyar templomok hosszú jegyzékébe száznegyvenötödiknek. Már nem lesz, akiért kinyitni ezután.
Habár az alkoholfogyasztás Romániában egyre inkább elfogadott, első olvasatra talán egy kicsit sokkoló lehet, hogy a fesztiválozó fiatalok közel 80 százaléka – az átlagéletkor 22 év körüli – rendszeresen fogyaszt alkoholt, közel 16 százaléka pedig drogokat is, sőt mi több, a fesztiválozók fele dohányzik. Hiába okoljuk a szülőt vagy az egészségét károsító fiatal baráti körét, a felelősség az iskolát és ezáltal a pedagógusokat is terheli.
Most, hogy az idei március 10-ei autonómiatüntetéstől a 22-ei focimeccsig húzódó idusának – egyelőre – vége, talán sikerül időt szakítani egy kis számvetésre. A sokévi átlagnál többet kaptunk az idei márciustól: hideget is, meleget is. A hidegfrontról az egyre szeszélyesebb időjárás gondoskodott, a hangulat hevítésére pedig a politika tett komoly kísérletet.
Ha nem is mind, de a számomra (még) valamelyest hírértékű, úgymond művészetről, művészekről szóló tudósításokat általában el szoktam olvasni. A Bányavidéki Új Szó hetilap 2013. március 1-jei számában a www.kolozsvar.ro híradása alapján megjelent, Vida Géza-centenáriumot hirdettek Nagybányán című tudósítást is elolvastam.
„A jó bor mindenekelőtt megfelelő technológiával készül, mert ez garantálja a káros anyagok kiszűrését. Az semmiképpen sem mérvadó, hogy hány embernek ízlik, s ugyanúgy az ár sem az, ugyanis ha egy bor olcsó, abból még nem következik az, hogy hibás.”
„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar” – figyelmeztet Vörösmarty Szózatának első sora. De melyik hazának? Hiszen pillanatnyilag – a trianoni békediktátum miatt – nyolc hazája is van a magyarnak, akit ezek mindegyikében nyomorgatnak valamivel.
Mioritikus tájainkon sok mindent loptak és lopnak. Loptak már házat, épületet, földet, iskolát és intézményt, templomot, iskolai felszerelést és bútorzatot, pénzt és bankbetétet, könyvtárakat, alapítványokat, múzeumokat, és még a Jóisten tudja, mi mindent.
1977. december 25-én született Nagyváradon, 1996-ban érettségizett az Ady Endre Gimnáziumban, majd a Nagyváradi Egyetemen végzett 2000-ben fizika–kémia szakon, azóta tanít. 1992 óta taekwondózik, 3 danos edző.
Az 1989-es forradalom idején az erdélyi magyarság újra a figyelem középpontjába került. Úgy tűnt, Tőkés László szerepe és a Ceauşescu-rendszer ellen vívott közös harc végre elhozza a kölcsönös megértést, megnyílik az út a kisebbségek európai szintű jogainak elfogadása előtt Romániában is. Nem így történt. Az 1989–90-es romániai események hátteréről még ma is keveset tudni, holott a téma még korántsem tartozik a történelem kategóriájába.
A román kormány jelentős presztízsveszteséggel könyvelheti el az utóbbi hetek külpolitikai eseményeinek következményeit, melyek elsősorban a schengeni övezethez való csatlakozással állnak összefüggésben.
A hős Kiss Sándorról először Tomos Ilkó Sára nagymamám mesélt, átadva mindazt, amit ő is az őseitől hallott. Az iskolában nem beszélt róla a hivatalos történelem. Szerencsénk volt a Kovásznai Miklós, majd a Nagy Béla tanáraink által vezetett, rendszeres „tanulmányi” kirándulással, amikor a hősi csaták helyszínét is megismerhettük.
„Az 1848–49-es forradalom tulajdonképpen nem bukott meg, gyakorlatilag elvégezte a maga feladatait, az ekkor meghozott törvényeket soha többé nem lehetett visszavonni. Akkor sem, amikor a forradalom leverése után az osztrák hatalom megpróbálta.” – fejtette ki a Krónikának adott interjúban Egyed Ákos kolozsvári történész-akadémikus.
Látszólag a székely zászló ügye kavarta fel a csendes politikai vizeket, és egy rövid időre közbeszéd tárgyává tette a székely nép, a Székelyföld és a székely jelképek ügyét, egyszóval a „székelykérdést”. Nem mi, nem a mi politikusaink tették a közbeszéd tárgyává és államok közötti (nemzetközi) kérdéssé.
A kézdivásárhelyi Városi Színház körül kialakult helyzetről és ehhez kapcsolódó felmondásom okairól nem állt szándékomban nyilatkozni a sajtónak. Egyrészt mert úgy vélem, hogy az eltelt 13 éves közszolgálati tevékenységem elég arra, hogy a jóhiszemű szemlélő meg tudja ítélni a tevékenységemet. Másrészt nem akartam semmiféle olyan vitába keveredni bárkivel is, ami árt(ana) a Városi Színháznak, a Vigadónak, munkatársainak.
„Négyszer voltam a halál torkában, mindannyiszor a lélekjelenlétem mentett meg. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember vészhelyzetben megőrizze a hidegvérét. Mindig nyugodt természetű voltam, az életfelfogásom olyan volt, hogy soha nem estem pánikba, bármely helyzetben tudtam uralkodni magamon.”
A Szociálliberális Unió (USL) vezetői bejelentették, hogy ebben az évben sor kerül az ország területi-közigazgatási átszervezésére, amely során új, önálló jogi személyiséggel rendelkező, kiegészítő szintű közigazgatási egységek jönnek létre.
„Bármerre nézünk a művészetek óriásbirodalmában, járt és járatlan ösvények szövevényeinek tömkelege csábít az életre szóló kalandra, jelezve: itt is rá lehet bukkanni valamire, amott is eséllyel kecsegtet a váratlan felfedezés mámorító elégtétele. Én sem hezitáltam, jártam a magam útját.”
Látogatottsági adatok