Nálatok laknak-e állatok?

Ugyanis aki leginkább anyagi haszon reményében vagy más érdekből előre kitervelten megkésel, megöl, kirabol, eltetet láb alól embereket, feltehetően nem jutott az evolúciónak arra a fokára, hogy legfelsőbb rendű élőlénynek, Homo sapiensnek nevezhessük. Az elvadult, kíméletlen ember megnevezésére nyelvünk az állat szót használja (lásd: Magyar értelmező kéziszótár, Budapest, 2003). Aki késel, öl, gyilkol, rabol, kifoszt családokat, védtelen öregeket, az igenis állat. Méghozzá nagy. Az is állat, aki prostitúcióra és rabszolgamunkára kényszerít kiskorúakat. Állat az is, aki rendszeresen vereti alkalmazottait, és állat minden volt és mai diktátor. Állat volt Hitler, Sztálin, Ceauşescu, Szaddám Huszein, Bin Láden. Ma élő állat az is, aki néhány évvel ezelőtt gumilövedékkel lövette az ártatlan pesti polgárokat, a békés járókelőket. Ilyen kétlábú állat lehet magyar, olasz, francia, román, cigány, ukrán vagy bárki más. Egyénekről van szó és nem (nemzeti) közösségekről. Késelő személyekre alkalmazta a jelzőt a Magyar Hírlap munkatársa is, csak szándékosan kiforgatták, félreértelmezték szavait a profi bajkeverők, és ráuszították a nyugati sajtót is.

Szerencsére az ügyészség helyesen értelmezte Bayer Zsolt mondatait, ezért nem indítványozott eljárást ellene. Aki figyelmesen olvasta írását, tudhatja, abban csak bűnelkövető személyekről van szó, nincs nyoma közösségi megbélyegzésnek, sem rasszizmusnak, sem antiszemitizmusnak, amint azt a Fidesz székháza előtt felheccelt szónokok, tüntetők ordibálták. Volt képe odamenni az évekkel ezelőtt arabokat sértegető exminiszterelnöknek táblával a nyakában ezzel a beismerő vallomással: „Én is cigány vagyok!”
Szóval tüntetést szerveztek Bayer ellen azok, akik nem tanulták meg 3-4 éves korukban – a kellő időben –, hogy hazudni, lopni, ölni nem szabad.

Hazudtak és hazudnak éjjel és nappal, az enyves kézre pedig elég csak a BKV vagy a Honvédelmi Minisztérium korrupciós ügyeit említeni. Azt írta annak idején egy vidéki lap, hogy közülük többen vannak előzetesben, mint ahány tagú a parlamenti frakciójuk. Mindennap összehordanak tücsköt-bogarat a sajtóban, félrevezetik az embereket, közben azt hangoztatják, nincs sajtószabadság. Teszik mindezt azért, mert hatalom- és pénzéhesek.

Dehogy törődnek ők az emberek sorsával! Demagógiából, nagyképűségből viszont jelesek. Visszavonulásra készülő nagyszájú asszonyságuk néhány órával a tüntetés után fiatalításról beszélt a közszolgálati rádióban. Fiatalítani kell – mondta –, különben sikertelenek leszünk, mint annak idején a kékvérű arisztokraták (így!). Erről csupán egy árulkodó mondatot: azokban az európai országokban, ahol alkotmányos monarchia van, sokkal jobban élnek az emberek, mint ahol elvtársi frakciók is vannak.

Még egy gondolat a Bayer-ügy apropóján. Írásainak tanulmányozását inkább a stiliszták figyelmébe ajánlanám, ugyanis megnyilatkozásainak olyan jó sodrása szokott lenni, akárcsak valamelyik, a Hargitáról lezúduló pataknak. Lehet a nyelvi eszközöket kevésbé ismerő, az Országgyűlésben általában szundikáló politikusok a jó stílust összetévesztik az indulattal, s ha kell a gyűlölettel is.

Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi közíró, nyelvművelő