Útszéli szigor

– Nem akar valamit?
– Mire gondolsz?
– Hát…, szexre.
– Kösz, nem.
– Csak azért kérdeztem, mert, ha akarna, megkérném, ne nyomkodja a mellemet. Ha nyomkodják, fáj.
– ?
– Tele vannak tejjel. (A pulóver alól kibuktatja formás, telt melleit. A balt, aztán a jobbat is megnyomja, kibuggyan a tej.) Reggel szoptattam utoljára. Most meg mennyi az idő?
– Délután 4.
– Látja? És nem kerestem semmit. Csak kaptam egy jó nagy verést. (A szeme alatti friss, kék foltot mutatja.)
– ?
– Kuncsaftoktól. Ketten voltak, két férfi. Megcsináltam, amit kértek, ki is fizettek. Aztán meggondolták magukat, visszakérték a pénzt. Nem adtam. Kirángattak a kocsiból, ütöttek-vertek. Amikor földre estem, rúgtak is. Könyörögtem, ne bántsanak, inkább visszaadom a pénzüket.
– Magyarok voltak vagy románok?
– Magyarok.
– Mondtak közben valamit?
– Nem, csak azt, hogy ezt érdemlem, mert kurva vagyok.
– Máskor is jártál így?
– Nem. Illetve előfordult, hogy nem fizettek ki, de nem bántottak, csak kitettek a kocsiból.
– Rosszabbul is járhattál volna. Hallottál arról a lányról, akit holtan találtak Nagyváradon?
– Nem, de elhiszem. Olcsók vagyunk, páriák. Olcsó az életünk is. Addig érünk valamit, amíg megcsináljuk, amit kérnek, aztán semmit. Eldobhatók vagyunk.
– Ki vigyáz ilyenkor, egész nap a gyerekre?
– A nagymamám.
– Biztosan vigyáz rá?
– Biztos. Csak nem szereti, ha egész napra ráhagyom. Nem bírja idegekkel a sírását.
– Mennyi idős a baba?
– Féléves.
– Hogy fog felnőni?
– Hát... nehezen.
– Ki van még otthon?
– Nagyapám.
– Jól értem, hogy ők tartanak el téged, meg a gyerekedet?
– Inkább fordítva!
– Miért, nem dolgoznak?
– Nem, nyugdíjasok.
– A nyugdíjukból éltek négyen?
– Mondom, hogy nem.
– ?
– A nyugdíjat elisszák, amikor megkapják.
– Az egészet?
– Az egészet, úgy két nap alatt. Legfeljebb három. Nagyanyám énekel, táncol, nagyapám legfeljebb dünynyög a takaró alatt.
– És a hónap többi napján?
– Abból élünk, amit én keresek az úton.
– De hát ma semmit sem kerestél. Ilyenkor?
– Ilyenkor nem eszünk. Megszoptatom a gyereket, és alszunk.
– Mi lesz így ebből a gyerekből?
– Mi lenne? Ember.
– Persze, de addig sokat éhezik.
– Azt már nem. Világ kurvája leszek, ha kell, de nem hagyom éhezni a fiamat! Ott álljon meg a kereszteződésben. Jó utat, viszlát! 

Egri Sándor