Ha én nyelvész, filozófus vagy társadalomtudós lennék, vagy lenne egy rakás agyonütni való időm – ami, tengermély tisztelet a kivételnek, lassan kezdi ugyanazt jelenteni – biz` isten egy Uniós–Magyar Értelmező és Szinonimaszótár összeállítását tekinteném vezérfeladatomnak. Semmi sem áll távolabb tőlem, mint hogy a közgondolkodásba beszüremlő, érthetetlen, vagy épp ellenkezőleg, tizenkilenc és háromnegyedféleképpen értelmezhető terminológia ellen...
A minap párommal sétáltunk szülővárosunk főterén, néztük a várost, mint akik ritkán járnak haza, és közben arról beszélgettünk, mennyi pénzt tudnánk félretenni havonta ahhoz, hogy tudom is én micsodát vehessünk. Ahogy a Kolozsváron élő egyetemre járók szokták. Egyik átjárónál egy koldusba botlottunk, aki makogva kéregetett, valószerűtlen szögben meghajolva, kezében cigarettacsikk-gyűjteménnyel.
Nemrégiben alkalmam adódott élesben megtapasztalni egy fűrészáru üzem kigyulladásakor, mire képesek az önkéntes tűzoltók. Mondanom sem kell, azóta még nagyobb tisztelettel viseltetek a lánglovagok iránt, akik térítésmentesen szolgálják a közösséget.
Elöljáróban leszögezném, hogy semmilyen kifogásom sincs a civil önszerveződési formák ellen. Hiszen ezek a civilizált polgári társadalom alapjai, amelyek erősítik az emberek közötti szolidaritás érzését, és a mindennapi gálya mellett a kikapcsolódásra is lehetőséget biztosítanak.
Ülünk a szobában, és várjuk a csodát. Na nem a béremelést, az lenne a világ nyolcadik csodája, de a Pekingből érkező hírek szerint legalább ekkora léptékű teljesítmény lenne, ha a még versenyben maradt magyar sportolók közül valamelyik megszerezné az első aranyérmet. Mert jólesik az ember lelkének, mert kell a sikerélmény. De legalábbis nem árt. Várjuk a csodát, a pekingit, mert arra legalább mutatkozik belátható időn belül némi esély.
Kérem, én töretlen tisztelettel adózom a hazai politikai elit átlagon felüli érzéketlensége iránt. Tudnak a fiúk, ha akarnak: a népvezérek egyik-másik, közérdekűnek titulált beköpése becsületére válna egy helyi érzéstelenítéssel kezelt biliárdgolyónak is. Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter minapi verbális megnyilvánulása azonban startból térdroggyanással koordinált főhajtásra késztetett.
Félreértés ne essék, nem becsülöm le a férfiak tájékozódási képességét, sőt, de ha a volánnál ülő úr kijelenti: „pontosan tudom, hol vagyunk”, a tapasztalataim szerint keserves háromnegyedórát jelent, mialatt a vezető vérmérsékletétől függően új vicceket vagy roppant rendhagyó káromkodásokat tanulok meg. Negyvenöt perc után megpróbálok eléggé szánalomra méltónak és kétségbeesettnek látszani (egyáltalán nem könnyű!) ahhoz, hogy...
Kisgyermekes bukaresti magyar ismerőseim mondják, hogy óriási a kereslet a magyar dajkák, vagyis ahogyan mostanság nevezik, a bébiszitterek iránt. Ráadásul, mivel a románság körében egyenesen sikknek számít, ha valaki megengedheti magának, hogy magyar gyermekcsőszt fogadjon szeme fénye mellé, az „árfolyamuk” is igencsak megnövekedett. Magyarán, nem olcsó mulatság manapság a román fővárosban magyar bébiszittert fogadni az óvodáskornál kisebb gyerekek...
Az antalyai nyaralást grúziai turnéval kiváltó orosz intervenciós erők tagjai kezében bizonyára megremegett a Kalasnyikov. Az eddigi, gyér grúz katonai ellenállás ugyanis cserkésztábori vöröspecsenyézés ahhoz képest, ami akkor következhet, ha valóban nem tartják be a tűzszünetet, és nem vonulnak ki a megtámadott kaukázusi köztársaságból.
A Franciaországban légióskodó grúz rögbijátékosok ugyanis bejelentették, hogy amennyiben a harcok folytatódnak,...
Különös arcai vannak a halálnak. Olvasom egy 1826-os statisztikai felmérés adatsorát. Az úriember feljegyezte az egy év alatt történt londoni haláleseteket. Halál számokban. Például: tizenheten himlőben haltak meg, öten éhen vesztek, hárman mezőn pusztultak el, kilencen melankóliában (?), ketten fán… negyvenketten a király ellenségei voltak. Önkéntelenül elmosolyodom az egyes bejegyzéseken. Az utolsó pont különösen tetszik nekem. Diszkrét, ám sokat...
Fogalmam sincs, hol tanulhatta ez a móc leányzó, de olyan szépen mondta, mintha valamelyik idegenforgalmi elitképzőben oktatták volna: Jó napot kívánok, miben segíthetek? Talán megkóstolná az ordánkat vagy a sajtunkat? Ma reggel hoztuk a havasi esztenáról. Lehetetlen volt ellenállni az ínycsiklandozó falatoknak, illatoknak, s hát még a kökényszemű havasi lány tündéri mosolyának. Hatalmas késével szelt egy-egy darabkát. Parancsol még? Igen, köszönöm, de...
Nem tudom, ismerős-e az a helyzet, amikor három fehérnép egy férfi társaságában hosszabb távon együtt autózik? Ráadásul a kormánykerék a férfi kezében van? Nos, a hétvégi kirándulás alkalmával nekem is lehetőségem adódott mindezt kipróbálni. Igaz ugyan, hogy az elején zsémbeltem magamban, hogy minek kellett a kényelmes, „saját sofőrös” kocsikázást választani az izgalmakkal teli autóstoppolás helyett. Mert mint notórius autóstoppos, hiányzott a...
Debeli Brijeg montenegrói határátkelő Horvátország irányában. A határ közvetlen közelében mindkét oldalon festői látvány. Az óriás tuják, citrusfélék sűrű és aszimmetrikus látványa, mint egy természetbeli zöld orgona a leereszkedő köd és harmat fátyolos burkában. Egyszerűen varázslatos, mint az ország maga. Idén nyáron volt szerencsém néhány igazán emlékezetes napot tölteni a fekete hegyek országában, s hazafelé, a határátkelőnél felgyűlt...
Van egy jó hírem: egyes, eddig letiltott honlapokhoz már hozzáférnek az újságírók a pekingi olimpia sajtóközpontjában. A kínai hatóságok minden bizonnyal ezzel akarták jelezni a demokrácia és a sajtószabadság iránti elkötelezettségüket. Persze ez az elkötelezettség sem parttalan. Arra azért már nem terjedt ki, hogy ne akarjanak mindent tudni a külföldi vendégekről, ezért aztán a külhoni tulajdonban lévő szállodákat kötelezték, hogy telepítsék a...
Egyre nehezebben tudok szabadulni attól a nyomasztó gondolattól, hogy az immár Romániát is tagjai sorában tudó Európai Unió sorsa tulajdonképpen sültbolondok kezébe van letéve. Olvasom a híreket napról napra, és kénytelen vagyok őszinte csodálattal adózni a brüsszeli bürokrácia lánglovagjainak, akik hihetetlen kreativitással képesek kiötleni olyan szabályokat, törvényeket és ajánlásokat, amelyeknek vitán felül egy legújabb, Ráth-Végh-féle Emberi...
Lement a kert végébe, és három napig üldögélt egy almafa alatt. Nem vitt magával semmit, csak egy-egy érettebb almát evett időnként. Hiába kér-lelte anyja, apja, a barátai, a postás, vagy bárki, hogy jöjjön fel a házhoz, és egyen valami rendeset, úgy tűnt, nem is hallja őket. Üveges szemekkel meredt előre, nem is igen mozdult, csak ha épp egy almát rágcsált. Ilyenkor úgy tűnt, hogy mosolyog rágás közben, mintha az alma valami titkon elért dolog jutalma lenne.
Albert Einstein óta tudjuk, hogy az emberi hülyeség és a világegyetem végtelen, bár az utóbbiban már ő sem volt biztos. Az örök érvényű gondolat akkor jutott eszembe legutóbb, mikor ismerősöm megosztotta velem aznapi rádiós hírélményét, miszerint immár nemcsak autót, házat, televíziót meg egyéb javakat vásárolhatunk kies hazánkban hitelre, az igények miatt immár szépészeti beavatkozások elvégzésére is vehet fel hitelt a csodában reménykedő delikvens.
Sokaknak furcsa, hogy egy filmfesztivál miért választja kabalaállatának éppen a tehenet. Megvallom, eleinte én is idegenkedtem tőle, mert ugyebár a tehén méreteiből adódóan nemigen lehet dédelgetnivaló kedvenc, ráadásul nincsenek olyan arisztokratikus tulajdonságai, mint például a macskának. Arról nem is szólva, hogy valamitől nem tekintik az ember legjobb barátjának, mint a kutyát, noha köztudomású, hogy ízletes tejéből számos még ízletesebb eledel...
Látogatottsági adatok