A hitetlen

Ezenkívül kifejezéstelen volt az arca, nem volt szomorú, sem vidám. A szülei kétségbeesetten kértek tanácsot az orvostól, hogy mitévők legyenek. Az orvos azt javasolta, hogy ne próbálják semmiképp erővel felhozni a kertből, hátha azzal rontanak a helyzeten.
Ez idő tájt történt, hogy két utcával odébb Bíró Dani annyira belefeledkezett a kártyába a sarki kocsmában, hogy szép lassan eljátszotta a pénzét, és ráadásnak a házát. Mikor kijózanodva rájött, mit is csinált, felkötötte magát. Állítólag az utolsó zsebében felejtett százas bankjegyre írta a búcsúlevelét. Az állt benne, hogy rá senki se figyelt egész életében. Meg hogy ő mindent megtett. De most, hogy a házát is elvesztette, ennyi volt.
De az emberek nem figyeltek erre. Ekkor már mindenki a kert alatt volt, és bámulták az almafa alatt üldögélőt, aki láthatóan észre sem vette a sokaságot. Az egész falu ott volt, sőt a környező falvakból is érkezett néhány jobb katolikus. Az asszonyok Szűz Máriához, Szent Antalhoz, és az összes szentekhez imádkoztak, hogy segítsék észre térni őt, a férfiak meg arról tanácskoztak, hogy bizonyára próféta, vagy ilyesmi, mert hogy olyan nyugodt az arca. Egyesek azt is tudni vélték, hogy az Istennel magával beszél az új regulákról, azért nem lehet szavát venni.
Pontosan három nap múlva felkelt a fa alól, rászegezte tekintetét a tömegre. Úgy mosolygott, mint az angyalok, és kitárt karokkal motyogott valamit, amit senki sem értett de bizonyosak voltak benne, hogy csakis bölcs dolog lehet. Mindenki örömujjongásban tört ki, reggelig sütötték a kalácsot és a húst a falu öszszes kemencéjében, és a vállaikon hordozták őt, aki immár biztosan messiás. De egyvalaki arra gondolt, hogy ez itt három napig mást se csinál, csak ül a fa alatt, és mindjárt megválasztják Jézusnak. Aztán köpött egyet, és elindult arccal a sötét határnak…

Varga László