A szépség ára

Bevallom, először arra gondoltam, hogy a haver csak az éberségem teszi próbára (egyszerűbben szólva, szívat). Vártam a jól ismert félmosoly felvillanását, majd mikor ez egyre késett, arra gyanakodtam: valamit félrehallott, félreértett, esetleg egy rádiós átverőshownak esett áldozatul, mert ilyen nincs. Néhány perc internetes keresgélés azonban meggyőzött arról, hogy igen, ilyen mégis van, ráadásul szép összegbe kerül egy-egy operáció. Most tessék csak elképzelni: bemegy az ügyfél a bankba, és hitelt kér mondjuk mell- vagy pénisznagyobbításra, hajpótlásra, ajakfeltöltésre, miegyébre. A banki alkalmazottaknak persze előzőleg már botoxot injekcióztak az arcizmaikba, hogy röhögés nélkül kibírják a tárgyalást. Hitel jóváhagyva, a boldog átalakítandó elhúz a klinikára, ahol szilikont ültetnek bele. A végén mindenki boldog. A páciens megszépült, a plasztikai sebész keresett, a bank pénze kamatozik. A boldog befejezés persze akkor tör ki, mikor a felvett hitelt is törleszti az immár hódítóvá szikézett emberpéldány. Na de… Mert mi van akkor, ha közbejön valami, és a törlesztés elmarad? Gondoljunk csak bele egy kicsit, mit tehet a károsulttá vált pénzintézet. Egy házat, autót még csak-csak lefoglalhat a végrehajtó, elárverezhetik, eladhatják, szóval van megoldási lehetőség. De ha a megszépült nem fizet, akkor kitépkedik a beültetett haját, vagy kiszedetik belőle az implantátumokat? Persze elképzelhető, hogy ebben is van üzlet: az eltávolított kellékeket talán újra eladják egy másik klinikának, ahol egy másik delikvenst szépítenek meg vele, természetesen hitelből. Azért sokért nem adnám, ha tanúja lehetnék az első esetnek, mikor eképpen szól a rettegett végrehajtó: hölgyem, a melléért jöttem…