Marioara egyfolytában mosolygott, s a vá-sár végén azzal búcsúzott, hogy fogyasszuk jó étvággyal s egészséggel, mert ez az igazi, a havasi, nem a gyári, és mindenkoron szívesen látott vendégei vagyunk. Már csak néhány paradicsom, uborka és paprika kellett a kertből, és meg is volt a fejedelmi uzsonna. Divatos, marketinges szóhasználattal élve rusztikus és bio, vagy talán bio és rusztikus, teljesen mindegy, de aminek az éttermekben megkérik az árát rendesen. Mindig mondtam az asszonynak, hogy csak egy kicsit kell gondját viselni a veteményesnek, s tiszta ingyen ott van a friss zöldség, az igazi finomság márpedig ott és a havason terem, nem a gyárakban.
Eme bölcsességemről egy kicsit azért megfeledkeztem, amikor valamelyik nap rettenetes éhemben Marioaráról megfeledkezve pléhdobozos pástétomra adtam a hasam. Na, azt az esti gyomorgörcsöt és kínt az ellenségemnek sem kívánom… Hadd el konzerv, rontott volna ki a rossznyavalya, amikor a dobozod vasércét kibányászták a föld alól!… Másnap sem voltam jó semminek, egyik ismerősöm meg is jegyezte, ejsze sörrel, borral, pálinkával ünnepeltem pekingi sikereinket. Jaj, ne kínozz már ezzel is, van is amit ünnepelni, amikor ezen az olimpián csak akkor lesz aranyunk, ha rajzolunk, nem látod, hogy úgy hullnak legjobbjaink, mint ősszel a legyek… Még ugratsz is, hogy berúgtam… Tudod mit, ha éhen halsz, se egyél konzerves pástétomot, mert a budin virradsz…
Másnap visszatértem Marioarához. Emlékezett rám, ugyanúgy mosolygott, mint azelőtt, s falfehér sápadtságom láttán szó nélkül szelt néhány darabot: Mondtam önnek, hogy mi az igazi. Becsomagolhatom?
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.