Könyvet pakolni jó dolog, legalábbis így gondolhatja – felületesen – az írástudó ember. Önmagában jó, ha az embernek van annyi könyve, hogy egyáltalán érdemes elpakolni, illetve elrendezni a könyvespolcon. Főként, ha vadonatúj, a korábbinál nagyobb kapacitásúnak gondolt könyvespolcról van szó – ebben az esetben a könyvrengeteg megfelelő elrendezésének művelete szinte metafizikai, amolyan borgesi magasságokba emeli az ember lelkét. Világrendezés, ez itt...
Mi Románia államformája? Ne, ne tessék elhamarkodni a válaszadást, a téma ugyanis a szigorúan vett politikai értelmen túl egyéb relevanciával is bír. Egy temesvári művész ugyanis egészen sajátos – és mindenképpen eredeti – módon viszonyult az ország térképéhez, amivel igencsak heves reakciókat váltott ki a megélhetési nemzetféltőkből.
A művész – aki történetesen magyar, a jól csengő Benedek Levente névre hallgat – oly módon ábrázolta az...
A netet böngészve akadt meg a szemem a kishíren: iskolás lett a spanyol hercegkisasszony. A fényképen és a videofelvételeken megkapóan mosolygó-integető, iskolatáskát cipelő szöszke princessz Letitia hercegnő és Fülöp herceg kezei közül büszkén kiabál ki a fotóriportereknek, hogy most már ő is nagylány.
Emlékszem, hogy amikor a nagyobbik fiamat először vittük óvodába, mindig elpityeredett egy kicsit. Nem sírt, nem rítt, nem hisztizett, és nem verte földhöz magát, csak a kicsi szája biggyedt el egy cseppet, és a szeme megtelt könnyel.
„Letartóztattak két, szexszel átkot űző ausztrált” – akadt meg a címen a szemem egy internetes portált olvasgatva. Sosem töltöttem még álmatlanul az éjszakát amiatt, hogy az ausztrálok vajon űznek-e ördögöt, és ha igen, akkor hogyan, de most már tudom: űznek, hosszasan, pénzért és főleg hatástalanul.
Pszichológusok mondják, hogy a fiú-lány testvérkapcsolatok sokszínűségéről és változatosságáról könyvtárnyi könyvet lehetne írni. A magam részéről hatévesen szembesültem a helyzettel, hogy van egy öcsém, akinek a magam gyermeki módján örültem, de sajnos ettől valami okból kifolyólag nem lett több eszem.
Márpedig világvége lesz, és kész. Mondhatnak itt a részecskefizikusok, amit akarnak, Romániában vannak, akik sokkal jobban értenek az ilyesmihez. A Konzervatív Párt vezetői például a jelek szerint már kisgyerekként, a fürdőkádban sem papírhajócskákkal játszottak kalózosat, hanem hadronokat ütköztettek, de legalábbis csattogós lepke helyett részecskegyorsítóval játszottak a homokozóban.
Őszintén mondom, kedvelem az állatokat. Érzékeny lelkem okán már kölyökkoromban is távol tartottam magam az olyan gyermeki játszadozástól, mint a békák szalmaszállal való kínzása, sőt a disznóvágásban is csak félszájjal vettem részt, bár egy szavam sem lehetett, mivel imádom a disznókolbászt.
A földi pályában én éppen a földi pálya módosítását találom az egyik legnagyszerűbb dolognak, és járműfüggetlen rajongója vagyok a minél távolabbi helyekre való utazásoknak, de Linzbe momentán ingyenjeggyel sem mennék.
Olvasom a helyi sajtóban, hogy a csíkszeredai önkormányzat, több szemfüles járókelőnek köszönhetően véget vetett néhány helyi fiatal legnagyobb örömének, az angyaltrombita nevű virágocskák lelegelésének. A növények a város központját ékesítették, és csak kevesen tudták, hogy vizuális hallucinációkban lehet része annak, aki magvait rágcsálja.
Hajdanában, gyerekkoromban üdvrivalgásban törtünk ki, ha tavasszal, illetve nyár elején éktelen zúgással elhúzott a fejünk fölött egy-egy „porozó repülőgép”. A kollektív gazdaságok idején ugyanis a különféle rovarok- és gombás fertőzések terjedését repülőről szórt vegyszeres kezeléssel oldották meg.
Nem kizárt, hogy hamarosan új, egzotikus műfajjal ismerkedhetünk meg: a szerbmasszázzsal. Ha ugyanis valakinek nem futja a drága távol-keleti utazásokra, előfordulhat, hogy előbb-utóbb már a közvetlen közelben megtalálja azokat az élményeket, amelyekkel eddig csakis egy ázsiai út során szembesülhetett.
Valamelyik délután bekopogott hozzám egy fiatalember, hogy rávegyen, írjam alá a kezében szorongatott listát. A második emeleti, kolozsvári tömbházlakás addig sem érintetlen csendjét megrontó látogatás csak annyiban mondható szokatlannak, hogy az említett fiatalemberre nem csuktam rá azonnal az ajtót.
Mindig sejtettem, hogy rossz úton járok. Állítólag a csillagjegy, mely alatt a világra jöttem, már eleve erre rendelt. Merthogy az Ikrek ilyen kétbalkezesek. (Pedig édesanyám s édesapám jól számította, csak én siettem el, amikor hét hónapos koraszülöttként a nagyajtai szülőotthonban elkezdtem bömbölni.)
Az újságíró megszokta, hogy időnként tiszteletben kell tartania a biztonsági előírásokat, igazolvány vagy külön engedély kell ahhoz, hogy munkáját végezhesse. Arra azonban, ami a debreceni virágkarneválon történt, eddigi tapasztalataim nem készítettek fel: a talpam alatt a semmiből hirtelen kinőtt egy biztonsági zóna.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de tapasztalatom szerint a negyven fölötti generációnak nem épp olyan egyértelmű, mint az ifjabbaknak, hogy a mostani különféle szerkentyűkön egy gombnak több funkciója is van.
Hazajöttek ünnepre magyarból a sógorék. S hogy valami kis csomagokat, és fontos üzeneteket kell felvinni Csíkba, lennék-e fuvaros. A gyermekek, hogy de Apa, mi is jövünk veletek. No, szépen elindultunk Csíkba, s Pityu atyáéknak átadtuk a csomagot. Üzenettel együtt.
Leventét megdobták. Pedig Levente nem akart semmi rosszat: csendesen üldögélt egy terített asztal félreeső oldalán, s minden bizonnyal azon gondolkodott, mennyi jóság befogadására képes egy, még fiatal, de a szemet-szájat kápráztató jelenségek világában már régóta otthonosan mozgó szervezet.
Látogatottsági adatok