Ötkarikás politika

Tulajdonképpen igazuk van, hiszen a középkorban is rengeteg bajt okoztak a dekadens nyugatiak. Ők voltak azok, akik minden tiltás ellenére kicsempészték a selyemgubókat az országból, szó szerint ellopva a selyemkészítés mesterségét, ami addig szigorúan őrzött kínai ipari és államtitok volt. Most képzeljük el, hova jutna az üstökösként felívelő népi Kína, ha valami túlbuzgó nyugati csak úgy egyszerűen ellopná az ország legnagyobb kincseit? Például a kapitalista kommunizmust, és ordas módon villanylevélben hazaküldené a titkos receptet? Bizonyára összedőlne a kínai gazdaság. Szóval nem árt az óvatosság. Persze naivság lett volna egyebet várni.
A NOB hivatalos indoklásában ugyan arra hivatkozott, hogy úgy gondolták: az ötkarikás játékok rendezési jogának odaítélésével elősegítik az ország demokratizálódását, de ettől még a szervezet takarítóbrigádjának tagjai is minden bizonynyal röhögőgörcsöt kaptak. Mégis, mit képzeltek, hogy amint fellobban az olimpiai láng, és a kínaiak meglátják a sok, demokráciában szocializálódott, acélos nyugati atlétát, azonnal rohannak megdönteni a kommunizmust, majd ünneplés gyanánt gyorsan vesznek egy kólát meg egy bigmeket, a nyugati kultúra és a demokratikus értékek nagyobb dicsőségére? Persze egyértelmű, hogy ilyesmiről szó sem volt, a NOB, akárcsak minden hasonló világszervezet, profitorientált intézménnyé vált, és a legjobban az eszelős sebességgel fejlődő, több mint egymilliárdos piaccal rendelkező Kínában érte meg megrendezni az ötkarikás játékokat. Amiatt, hogy kommunista ország, főjön a politikusok meg a jogvédők feje, Tibet miatt meg a lámáknak és a hippiknek. Peking pedig most demonstrálni akar. Megmutatni, hogy a kínai sárkány joggal kér helyet magának a világ vezető hatalmai között. Ezért aztán bizonyára csodálatosan megszervezett olimpiát láthatunk majd. Valamitől, valahogy azonban mégsem biztos, hogy teljes értékű lesz.