Székely cápa

A lingvisztika, a bölcsességtan vagy a szociológia hímes mezején messze nem látok időszerűbb kihívást. Ama feszítőn büszke emlékű január elseje óta ugyanis annyi változást tapasztalok a közelemben végbemenő interperszonális kommunikáció és az egyénenként vizualizált kaleidoszkópszerű jövőképek regisztereiben (na, ugye, megy ez nekem is), hogy az már sok a jóból. Mert azt még csak-csak értem, hogy egy megváltozott közigazgatási, megváltozandó monetáris és megváltozni képtelen politikai rendszerben kicserélődött hívószavakat kell használni. (Ismerik a viccet, az állatkertben a ketreclakók nevéről faggatja a székely fiú az apját, de az mindenre csak azt mondja: nem tudom. Végül az asszony elhallgattatná az érdeklődő csemetét, de a székely őt is letorkollja: Hagyd, úgy tanul a gyerek, ha kérdez.) Mielőtt valaki céltalan cinizmussal vádolna: érzem én a változás cúgját. Nincs is baj azzal, ha kicserélődnek a perspektívák, a szemléletmódok. Csak azt ne tessék feledni, hogy semmi nem garantálja az előnyös cserét. Olvasom a lapban, hogy élményfürdődömping (bocsánat, aquapark) lesz Háromszéken. Málnáson és Uzonban a helyi önkormányzat, Dálnokon egy magánvállalkozó készül vízi örömökben részeltetni a jövőben odaözönlő turistákat. Pár millió eurós ráfordítással lészen a térségben csúszda, borvizes élményfürdő, a merészebb ívű tervek búvárshow-ról meg üvegaljú szigetről regélnek. Én nem kommentálom az elképzeléseket – még azt a polgármesteri kijelentést sem, amely szerint először sípályát akartak a faluban, de rájöttek, hogy a globális felmelegedés miatt az aquapark lesz a nyerő. Csak a fejlődő székelyföldi turizmus érdekében remélem: akad majd egy szemfüles külföldi vállalkozó, aki a málnási, uzoni és dálnoki sógoroktól megveszi – second hand – a kidobásra szánt csendet, nyugtot, békességet, jó levegőt.