Egyetértek az osztrák szélsőjobboldallal. Elismerem, kissé különösen hangozhat ez a kijelentés – még ha esetleg betudható is a Jörg Haider halálát követő időleges kegyeleti észvesztésnek –, ám fontosnak tartom leszögezni: egyetlen dologban értek egyet velük, abban, hogy Che Guevara szobrának nincs helye Bécsben.
Gondolom, egyetérthetünk abban, hogy a tanügyi törvény az, amit addig reformáltak, jobbítottak, hogy még olyan sincs, mint annak előtte volt. Talán még az egészségügyi törvény is megérne egy misét, de maradjunk egyelőre a tanügyi törvénynél.
Az vesse rám az első követ, aki akarja, én bizony szeretem a macskákat. Más a kutyákat szereti, szíve joga. Idős emberekben a dédelgetett házi kedvenc tartja a lelket. A „macskások” és „kutyások” tábora néha éles vitába száll egymással, abban azonban egyetértenek, hogy a kedvencekre szükségük van, és normális esetben a nekik megfelelő körülmények között tartják őket. A nagyváradi polgármesteri hivatal közmeghallgatásra bocsátott, kutya- és...
Sanyarú pásztán mennek a világgazdaság ügyei. Amerikában az adósságrendező csomag bukásával riogatnak, a Wall Street brókerei nyirkosra sírják egymás vállán a nyolcszáz dolláros öltönyöket, miután ugyanennyi pontos mínusszal zárt a Dow Jones. Az angol királynő könyékig vájkál a retiküljében, előteremtendő azt a 45 milliárd fontot, amely három vezető bank csőd közelből való visszapofozásához kell, XVI. Benedek bibliaolvasó maratont tart, és...
Határozottan sajátos értelmet adott a parlamenti képviselők elszámoltatásának egy fiatal bukaresti pár, akik a liberális párt színeiben indulnak a képviselőházi választásokon. A két jelölt két szomszédos bukaresti választókerületben áll rajtvonalhoz, ami nem kis önbizalomról tesz tanúbizonyságot, lévén tök ismeretlenek a nagy nyilvánosság számára.
Mint egyik kedves kollégám múlt heti jegyzetében volt szíves felhívni rá a figyelmet, a labdarúgás olyan ló, amely néha azokkal is hajlamos elszaladni, akik egyébként nemigen tudnak lovagolni. Például velem, aki nagyjából egy szökőévben egyszer vagyok képes megnézni egy focimeccset elejétől a végéig.
Bevallom, imádom a lakberendezési cikkeket. Ha elegendő időm és pénzem lenne, naponta órákat tudnék eltölteni a különböző bútorüzletekben, lakberendezési tárgyakat forgalmazó boltokban. És hetente átrendezném a lakást, bár a párom így is nehezen érti, miért kell újból átcsoportosítani a bútorokat, mikor jelenlegi helyükön is megfelelnek a célnak, és miért olyan fontos a meglévő hat váza mellé egy hetediket is beszerezni.
Ugye, mindenki tudja mi a banka? Ha netán mégis akadna valaki, aki nem hallott róla, hát éppen itt az ideje, hogy felvilágosítsam. Nos, a banka egy képzeletbeli lény, amely a kutak mélyén, sötét pincékben, padláson, egyszóval minden olyan helyen „lakik”, ahol kisgyermekeknek nem szabad járni.
Kolozsvár mellett rójuk a kilométereket. A Szénafüvekre tartunk, egy 1932 óta természetvédelmi területként nyilvántartott helyre. Biológiát hallgatok – ez így érthető. Már a rezervátum területén vagyunk, midőn találkozunk egy, a tehenét legeltető öreggel, akit láthatóan nem hat meg a hely növénytani fontossága.
Én most már egyáltalán nem csodálkoznék, ha néhány lelkes férfi társam gyűjtést indítana annak érdekében, hogy a Kolozsvári CFR labdarúgócsapatának szobrot állítsanak valahol a város központjában. Nem, most nem csupán arra a teljesítményre gondolok, hogy a „vasutasok” alig hét évvel azután, hogy még a román harmadosztályban játszottak, most a Bajnokok Ligájában csinálnak hülyét a legrangosabb európai sztárcsapatokból. A pályán elért siker...
Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, ám szerelmünk beteljesülését gonosz erők hosszasan akadályozták. Ám eljött a pillanat, amikor minden nehézséget leküzdve, birtokba vehettem… A könnyfakasztó sorozatok alapforgatókönyve meglehetősen szokatlan helyzetben, televízióvásárláskor ötlött eszembe. Persze úgy kell nekem, miért is keresgéltem a szoba nagyságához illő, külsőre is tetszetős és megfizethető készüléket, hiszen amerre mentem,...
A napokban barátaim kitörő örömmel jöttek, hogy találtak egy szórólapot, amivel fél áron fogyaszthatunk pizzát egy vendéglőben. Rögtön felkutattuk a fél várost, s egy egész hétre való akciót gyűjtöttünk össze. Minden esti programunkká vált a kedvezményes pizza evése. Utána gondolkoztam el, hogy ha nem találtunk volna rá a szórólapra, talán sosem jut eszünkbe arra a helyre elmenni. Sikeres reklámfogás volt, bekaptuk a csalit, lejárt a kedvezmény, de a...
Jól kezdődött a napom. Az egyik román nyelvű központi napilapban olvasom, hogy a Kolozsvárra igyekvő több mint ezer londoni Chelsea-szurkoló számára rendkívül ízes tájékoztatók jelentek meg a napokban a városról. Rákerestem az interneten (érdemes!), s főleg arra voltam kíváncsi, hogy az egzotikus Transzilvejnia fővárosába utazó angol focidrukker mit tudhat meg egy ilyen tájékoztatóból. Először is azt, hogy érdemes fapados repülővel megközelíteni a...
Nem vagyok kimondottan a magázás híve, szívesen tegeződöm a hároméves óvodással is. Ennek ellenére a magam részéről igyekszem mindenkinek megadni az emberi méltóságához, illetve rangjához illő tiszteletet. A környező falvak polgármestereit is rendszerint „polgármester úrnak” szólítom, és függetlenül attól, hogy többségükkel tegezős viszonyban vagyok, nem szoktam őket „lelacizni” vagy „lepistázni”. De még az orvos barátaimat is – ha...
A partizánok is a mennybe mennek. Legalábbis abban az esetben, ha egy, erre a nemes célra szövetkezett oroszországi csoport erőfeszítései sikerrel járnak. A kommunista szentek sorát a kezdeményezés szerint egy második világháborús hős, Zoja Koszmogyemjanszkaja nyitná, aki 1941-ben, amikor a Harmadik Birodalom megtámadta a Szovjetuniót, beállt a partizánok közé, Moszkva környékén az ellenség által lakott házakat gyújtott föl, majd amikor fogságba esett, hiába...
„Őrmester úr, az egész zászlóalj eltűnt!” – mondta az ijedt arcú, fiatal katona, majd szalutált és hasra vágta magát, miközben én rozsdás kardvassal piszkáltam egy sündisznót, és a háttérben sárga zeppelinek úsztak át az égen. Normális esetben furcsának tűnhet egy ilyen pillanatkép, ám egy olyan világban, ahol a vécékacsa valós ellenségnek számít, tulajdonképpen az átlagos napi történések kategóriájába tartozik.
Szóval csak állok, mint...
Olvasóim tudhatják, hogy kedvenceim közé tartoznak azok a sajtóhírek, amelyek így kezdődnek: „Amerikai tudósok felfedezték, hogy...” Ezek alapján képtelen vagyok szabadulni attól a gondolattól, hogy az amerikai (esetenként brit) tudományos kutatók korunk leginkább szánalomra méltó félkegyelműi közé tartoznak, akiket tisztán társadalmi részvétből ültettek be egy-egy jó nevű kutatóintézetbe – hadd legyen nekik is egy játszóterük, ahol kedvükre...
Az utóbbi időben eléggé gyakran felteszik nekem a kérdést: unatkozom-e otthon egyedül? Bizonyára azért kérdik ezt tőlem, mert a helyi tévéadásokban gyakran látnak mindenféle rendezvényeken, kulturális eseményeken, de olykor még a kívülállónak unalmasnak tűnő tanácsüléseken is, és azt hiszik az értem aggódók, azért járok annyifelé állandóan, mert otthon unatkozom. Nos, mindenki megnyugtatására mondom, nem szoktam unatkozni otthon sem. Még akkor sem,...
Látogatottsági adatok