Rejtő beájulna

A tulajdonosnak persze jobb nem tudnia a frissen vásárolt ingatlanban rejlő kincsről, hiszen munkásunk így vígan nyakalhat. És ha kissé elhúzódnak a munkálatok, magukat kínálják a kifogások, a fiatal és naiv építtető sok mindent bevesz. A hordó persze előbb-utóbb kiürül, akkor pedig ajánlatos eltüntetni, nehogy valaki megkérdezze, mi volt benne. Az alján azonban még kotyog valami, a melósok pedig nem hagynák kárba veszni az utolsó cseppeket, inkább nekiveselkednek a hordó szétbontásának – amelyből egy összeaszott holttest dől ki.
A Rejtő Jenő tollához méltó sztori nem a képzelet műve; Szeged kertvárosában esett meg, egy ifjú pár nemrég vásárolt, felújításra szoruló házában. A rendőrség kiderítette, hogy a hulláért az előző tulajdonos: egy alig fél éve, nyolcvanas éveiben elhunyt öregasszony a ludas, aki a szomszédok szerint csendesen, magányosan éldegélt. A néni férje diplomata volt Jamaicában, ott is érte utol végzete húsz évvel ezelőtt. Jamaicából hazaszállítani egy holttestet azonban költséges dolog, a rengeteg papírmunkáról nem is beszélve. Az agyafúrt feleség így egy hordó rumba rejtve hozta haza férjeura földi maradványait – és a további kellemetlenségek elkerülése végett ott is hagyta azokat.
A helyszíni szemlét végző zsaruk szerint a melósok arcára volt írva, hogy egy időre elment a kedvük az ismeretlen eredetű szeszes hordóktól: néhányan még a tanúkihallgatáson, a sztori puszta hallatán is rosszul lettek. Pedig a rum – a munkások bevallása szerint – finom volt, bár kissé sajátos ízű. Egyesek még haza is vittek belőle.