Logorea a harmincason

Amúgy tele a harmincas, és teljes a csend, csak a dízel-motor dorombol, mint egy macska. De Értelmiségi, vastag fekete keretes szemüveges ifjú titán a jelek szerint ma reggel elfelejtette bevenni a szájfogóját, tehát szómenése van. Nyomja a mellette ülő hölgyismerősének. Hogy az egyetemen harmadéves hallgatók gyűjtik össze az ő dolgozatának az alapanyagát. Hát, hogyne, amikor a filós tanársegéd kolléga is egyetemistákkal gereblyélteti össze a doktori értekezéséhez szükséges nyersanyagnak legalább a kétharmadát. Értelmiségi okfejt: a nyári vakációban bejáratom velük a fél Erdélyt, a kérdőívek adatait ősszel beírják a számítógépbe, és máris megvan az újabb fejezetem, hát nem egyszerű? Jaj, elfelejtettem mondani, hogy sikerült lecserélnem a régi gépemet, most már négyes Pentiummal dolgozom. Jó kis szerkezet, infravörös egérrel, a legújabb programokkal, na? Igaz, hogy volt olyan haver, aki sokallta a kiadott pénzt, csak azt nem tudja az illető, hogy nem az én zsebemből fizettem, hanem a pályázati dohányból. Na, mit szólsz? Nicsak, már megint mit ültetnek az ortodox katedrális előtt a cigányok... Jaj, ezt egy kicsit halkabban kellett volna mondanom, még a végén valamelyik többségi utas megérti, és feljelent a diszkriminációellenes bizottságnál. Mert nem tudják, hogy tulajdonképpen én az interetnikus relációk struktúráját és logikáját kutatom, ezért járatom az egyetemistákkal Erdélyt. Vagy legalább a felét. Na, hol is hagytam abba? Jaj igen, köszönöm, hogy a múltkor feltöltötted a diszkmenem akuját, most már egészen jól bírja, nesze, hallgass bele te is. Rep a javából, na, tetszik? Értelmiségi szinte levegővétel nélkül fosta a szót.
Aztán hirtelen csend lett. Csak a dízelmotor dorombolt tovább, mint egy macska. Értelmiségi nélkül, aki a Fürdő utca sarkán – végre! – leszállt.