Különleges

De mi történik? Hova lett az egykori gyorszabáló, ahol olcsón finomat lehetett enni? A lépcső a régi, a sirülő szintúgy, de a valamikori ételpult helyén holmi otromba bárszekrény, mellette egy terméskőből rakott száraz szökőkút, az asztalokon sohasem locsolandó művirágok, és az összes ablakot eltakaró játékautomata-sor. Ilyen félkarú rablók. Bocsánat, eltévesztettem a házszámot, és az éhségtől szédelegve áttámolygok a szomszédba. Ott is volt valaha valami ételde. Csókolom, valami harapnivalót. Hát, kérem, az nincs, de esetleg valami erőset, fél deci konyakot, netán korsó sört? Friss, ma reggel hozták, na?... Valami leveseket és kolbászt ír itt az ajtó mellett... Hát, kérem, az a másik cégére.
Tehát akkor vissza. Tökéletes sivárság, otromba bárszekrény, száraz szökőkút, sohasem locsolandó művirágok, játékautomaták. Öten iszogatnak a hatalmas terem közepén. Tessék, csak tessék, bátorítanak, hogy lépjem már meg a legfelső lépcsőfokot is. Egy szőke és egy barna csaj libbennek a bárpult felé, egy atlétatermetű barna pasas és két izomagyú hústorony komótosan áll fel a bőrutánzatfotelből, és ők is elcammognak valamerre. A kis barna csaj hellyel és étlappal kínál, köszönöm, inkább ennék. Félóra múlva hozza a négy darab csórékolbászt, eszerint hét perc harminc másodpercig sütötte darabját, he-he-he... Ne haragudjon, valamikor nem gyorsétkezde működött itt? De, most is az, csak ez egy kicsit különlegesebb.
Valóban. Egyszerre két pincérlány, egy szakács és két izomagyú kidobólegény vigyázza az egyetlen vendéget. És a konyhában falat és acélcsöveket is vagdalnak.