Vébésörkert

Nehogy már kimaradjon egy meccs az ember életéből, ráadásul, mint tudjuk, a közös szurkolásnak számtalan jótékony hatása van, amelyeket szinte beláthatatlan horizontokig bővít az a tény, hogy közben korlátlan mennyiségű sör is fogyasztható. Na most ilyenkor az ember azzal a biztos tudattal indul útnak, hogy nincs az a kocsma (vendéglő, sörkert, késdobáló stb.), amely ilyenkor megengedné magának, hogy ne szerezzen be legalább a világbajnokság idejére egy tévét. És ilyenkor kell rádöbbennie arra is, hogy még mindig nem sikerült kinőnie gyermeki naivitásából.
Nézzük csak az első helyet: ízlésesen berendezett, kulturált sörkert, és az ember örömmel nyugtázza, hogy jókora vetítővásznat feszítettek ki a fák közé. Az egyetlen gond, hogy vetítőgépet a környéken nem látni, sőt a kihelyezett tévéállványok is üresen állnak. Hja kérem, az időjárás-jelentésben heves zivatarokat jósoltak, még csak az kéne, hogy elázzon a drága projektor...
Sebaj, megyünk tovább. A következő terasz, ha lehet, még ígéretesebb, hatalmas, nagy képernyős tévék sorakoznak, jókora hangszórókkal. Az élmény kitűnő is, ha nem süt a nap, ám mivel ez júniusban meglehetősen ritkán fordul elő, a lapos képernyőknek köszönhetően a műsorból csak kékes és pirosas foltok ütemes mozgását látjuk a szürkészöld háttér előtt. Így aztán vándorlás tovább egy következő helyre, ami első ránézésre igen megnyugtatóan hat: fedett, tehát nem esik be az eső, és a nap sem süt be, és ami a legfontosabb, az állványon ott figyel egy tévékészülék. Igaz ugyan, hogy nincs bekapcsolva, de hát elég, ha a meccs előtt pár perccel belövik. Maradunk tehát, és rendelünk. Majd kis idő múlva feszengeni kezdünk, és végül megkérdezzük a pincért: ugyan, mikor kapcsolják már be a tévét? Jaaa? Azt? Az már majdnem egy hete tönkrement, csak még nem szereltük le. Vendégcsalogatónak így is jó...