Éjszakai tévézés

Éjszaka három óra volt, és nem tudott aludni. Tessék: itt a focivébéről papolnak nap- és éjhosszat, amott meg politikai vitaműsor. Mintha valakit is érdekelne a politika éjjeli háromkor. A filmekről jobb, ha nem beszélek. Csupa thriller, mindenütt. Vagy drámának álcázott horror. Nehogy véletlenül végig lehessen nézni egyet anélkül, hogy idegbeteg sorozatgyilkosokkal vagy ügyvéd kinézetű pedofil úriemberekkel álmodjunk.
Na de ezek a trükkök, barátom! – magyarázta kissé felélénkülve attól, hogy van kivel beszélgetnie abban az órában. Figyeld meg: ez például sportcsatorna. Szőke, hosszú lábú lány táncolt, finoman, fokozatosan ledobva magáról minden ruhadarabot. Ezek, barátom, még csak nem is mindig jó nők – fejtette ki, nagyvonalúan legyintve, bár társa igazán nem értette, hogy jön most valaki ahhoz, hogy éjjeli háromkor a legrafináltabb esztétikai szempontokat érvényesítve nyilatkozzon egy vetkőző nőről. És tudod, mi a csel benne? Hogy mindig egy-egy sportág jellemző környezetében vetkőznek. Ez például most az ökölvívásnak felel meg. És valóban ott volt a lány elérhető közelségében a bokszkesztyű, a bokszzsák, sőt az egész jelenet egy ringben játszódott.
Na, hagyjuk, ezt már meguntam – mondta, és csatornát váltott. Igaz, hogy a klipp már véget ért, és épp reklámot adtak. No, nézzünk híreket. Hihetetlenek ezek a hírműsorok is. Figyeld meg: ugyanazokat a híreket mondják, mint este hétkor. Érthető, hogy éjszaka nem történik semmi. De akkor miért kell ugyanazt elmondani? – kérdezte felháborodott hangon. Barátja fáradtan nézte a készüléket. A képernyő bal felső sarkában ott virított a felirat, hogy ismétlés. Szerintem le kéne feküdnöd – jegyezte meg.