Makkay József

Makkay József

Van pénz, de nincs szakmunkás

2021. június 14., 13:142021. június 14., 13:14

Szakemberek szerint az országos helyreállítási tervre érkező több tízmilliárd eurós uniós alap jó része éppúgy felhasználatlan marad, mint a 2014–2020-as európai uniós költségvetési ciklus Romániának szánt pénzei. Míg az előző kormányok idején az eltúlzott bürokrácia és a hozzá nem értés fékezte a folyamatot, idéntől az építkezési cégek kis száma és a szakmunkáshiány jelenti a fő gondot a hamarosan nagy számban megjelenő licitek elnyeréséhez.

Az ország nagyvárosaiban elszaporodott ingatlanberuházások azt a csalóka látványt keltik, hogy a hazai építőipar minden eddiginél jobban teljesít, és az ágazatban egyre tőkeerősebb cégek a piaci szereplők. Valójában ez csak látszat. Az 1989-es évhez viszonyítva az építőiparban dolgozó munkavállalók száma mintegy 70 százalékkal esett vissza, ami országos viszonylatban milliós nagyságrendű személyzetcsökkentést jelent.

Az elmúlt három évtized viszonylatában a 2008-as gazdasági válság előtti években teljesített legjobban a romániai építőipar, és az ezt követő zsugorodás igen keményen megviselte. A gazdasági válság előtt az építkezéseken dolgozó szakmunkások egy része külföldre távozott – elsősorban nyugat- és észak-európai építőtelepekre –, a növekvő munkaerőhiányt pedig súlyosbította a vérszegény szakmunkásképzés. Miután a korábbi szociáldemokrata kormányok „áldásos” tevékenysége nyomán a szakiskolai hálózat teljesen leépült, az utóbbi tíz évben történt korrekciók ellenére az újrainduló képzés a munkaerőpiaci szükségletek töredékét tudja csak fedezni.

A romániai építőipar az a gazdasági terület, ahol az alkalmazottak jelentős része előképzettség nélkül, a munkahelyen próbálja elsajátítani a szakmát. A cégvezetők bárkiből kőművest, betonvasszerelőt, ácsot vagy más szakmunkást akarnak faragni, csak éppen legyen jelentkező. Mindenki arra panaszkodik, hogy a növekvő megrendelések elvállalásának a szakmunkáshiány szab gátat. Ez a magyarázata, hogy a helyi önkormányzatoknak többször kell licitet hirdetniük egy-egy munkálatra, mert nincs jelentkező cég.

Az állami és önkormányzati beruházások számára a legnagyobb gond mégis az, hogy a munkaerőpiac ismét hatalmas európai konkurenciális nyomás alá kerül. Minden uniós államnak megvan a saját helyreállítási terve, a nyugat-európai országokban pedig az uniós pénzeket saját erőforrásból megsokszorozva indítják az új fejlesztéseket. Ezek kivitelezéséhez szintén munkaerő kell, így nem nehéz kitalálni, hogy hónapokon belül mindenki visszatér Nyugat-Európába dolgozni azok közül, akik tavaly a pandémia miatt hazajöttek. Miközben újabb fiatal nemzedékek fognak távozni, mert a romániainál jóval magasabb fizetéseket a hazai építőipar nem tudja kifizetni. Székelyföldi vállalkozók szerint a szakmunkásképző szakiskolák és szakközépiskolák végzősei az elmúlt években 70-80 százalékban külföldre mentek dolgozni. A koronavírus-járvány miatt a tavalyi év kivétel volt, de idéntől ismét a „régi rend” van kialakulóban.

Aki a külföldön dolgozók közül évek múlva hazajön, az rendszerint egyéni vállalkozóként próbál szerencsét, jó esetben két-három kollégájával társulva. Az ilyen építőipari kisvállalkozások hátránya, hogy nagyobb méretű munkát nem tudnak elvállalni, tehát alvállalkozóként jöhetnek szóba, és ők sem találnak munkavállalókat, azaz nem tudnak fejlődni. Ma már az a jellemző, hogy az építőipari cégek minden épkézláb embert alkalmaznak, aki építkezéseken hajlandó dolgozni.

A jelenségnek pozitív hatása lehet a gyorsabb bérnövekedés, hiszen a hiányzó munkaerőt egyre nehezebb máshonnan pótolni. A távol-keleti munkaerő-behozatalról bebizonyosodott, hogy hosszabb távon nem járható út: ha a vállalkozó minden ezzel kapcsolatos költségét felszámolja, akkor jobban jár, ha a hazai munkaerőt megbecsüli, és a helyi alkalmazottaknak ad magasabb fizetést.

A megoldás kulcsa a román kormány kezében van. A szakképzés felfuttatása, illetve a vállalkozói szektorral történő folyamatos konzultáció lehet a nyitja az országos helyreállítási terv sikerének. Különben az új uniós ciklusban is a lehívható pénzek töredékét fogja felhasználni az ország.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.