2009. március 27., 14:352009. március 27., 14:35
A prágai jobbközép koalíció persze már a kezdetektől késélen táncolt, hiszen működése ellenzéki és független képviselőkön múlott, a bukáshoz azonban alapvetően hozzájárult, hogy – részben a kényelmes parlamenti többség hiánya miatt – a kormány képtelen volt hatékonyan kezelni a krízis hatásait. Van viszont Topolánekék „csehül állásának” egy, az egész kontinensre kisugárzó hatása is: jelenleg Csehország tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztségét, márpedig az előrehozott választások irányába mérföldlépő csizmával haladó ország politikai instabilitása alapvetően befolyásolja a 27 tagú Unió tevékenységét. Cseppet sem jobb a helyzet picivel keletebbre, Magyarországon, ahol a szocialisták és a szabad demokraták Gyurcsány Ferenc bejelentett távozása után egy héttel sem képesek olyan miniszterelnök-jelöltet találni, aki elvállalná a válságkormányzást, illetve akit az MSZP és az SZDSZ egyaránt hajlandó támogatni. Ebben a helyzetben teljesen érthető Sólyom László köztársasági elnök választásokat sürgető álláspontja, miszerint csak egy előrehozott megmérettetés nyomán felálló, stabil parlamenti többségnek örvendő kormány képes kivezetni az országot a válságból. Bárki követi ugyanis Gyurcsányt, mindenképpen rávetül majd a szocialista pártelnököt övező bizalmatlanság és hiteltelenség árnyéka, arról nem beszélve, hogy egy év alatt csak hatalmi vegetálásra lehet képes, ami többet árt, mint használ a bajban lévő anyaországon. Hazai vizekre evezve elmondható: nem véletlen, hogy Traian Băsescu és demokrata-liberálisai az államfőválasztás előrehozását fontolgatják. Logikus, hogy a gazdasági válság miatt decemberig fokozódó társadalmi elégedetlenség közepette jelentősen csökkenni fog az elnök népszerűsége, júniusban viszont még valószínűleg nem lenne szüksége második fordulóra, viszont pártját is, lányát is sikerrel Brüsszelbe kormányozná. Persze ehhez Topolánekhez és Gyurcsányhoz hasonlóan le kellene mondania, Băsescut azonban, valljuk be, nem olyan „válságból” faragták.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Látogatottsági adatok