VEZÉRCIKK – Egyszer volt, hol nem volt egy magyar nyelvű történelemtankönyv, amely egy székely bácsit ábrázoló mesefigura segítségével próbálja megismertetni múltunkat a negyedik osztályos gyerekekkel.
2017. január 03., 23:522017. január 03., 23:52
A sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó olvasmánya 11 éve jelent meg – a román oktatási minisztérium engedélyével –, ám furcsamód most szúrt szemet a bukaresti médiának, amely már az új év első napjaiban felszolgálta az első igazi „vérmagyar” témát. Tudniillik a felháborodott hírközlők szerint a tankönyvben szereplő Európa-térképen az Unió akkori 25 tagállamának mindegyikét az ország zászlajával, a szomszédos Romániát pedig egy székely lobogót tartó mesefigurával jelölte a szerző.
A kiadvány fellapozása, ismerete nélkül nagy hiba lenne bármilyen következtetést levonni a tankönyv szakmai színvonaláról, ám annyi bizonyos, hogy a szerző, a szerkesztők eredeti módon dolgozták fel a tananyagot: a koncepció szerint egy képzeletbeli székely bácsi vezeti be a történelem rejtelmeibe a negyedikes diákokat. Bizonyos, hogy a meseszerű tálalás a székelyföldi (és nemcsak) gyerekek hasznára válik, a tananyag jóval könnyebben elsajátítható ily módon – ez az a gyökeres gondolkodásmódbeli változást feltételező hozzáállás, amely még mindig hiányzik a romániai oktatásból. Mert a „felnőttek” világában más szabályok uralkodnak: a vérzivataros történelem 2017-es évében is magyar–román konfliktus gerjeszthető Bukarestben egy (11 éve engedéllyel kiadott) oktatási segédanyagban megjelenő székely szimbólum miatt.
A még mindig harcban álló magyar és román történetírást kibékíteni szándékozó szakemberek szerint csakis úgy lehetne elkezdeni a kiegyezés folyamatát, ha közös múltbéli sikereinkből, megvalósításainkból, dolgainkból indulnánk ki, és onnan araszolgatnánk óvatosan a kényes kérdések felé. A most kitámadott szerző és kiadó illusztrációjába pedig akár ezt is bele lehetne látni, hiszen ha a székely figura Romániát képviseli, akkor ez azt is üzenheti, hogy a székelyek elfogadják a jelent, ugyanakkor elvárják, hogy az állam is teljes jogú polgárként fogadja el, be őket.
Persze ehelyett mit vizionál az éles szemű bukaresti országféltő: román állami pénzen hamisítják a történelmet, a diákok semmit nem tudnak meg arról az országról, ahol élnek és arról a népről, amely a többséget alkotja, ezért diszkriminálják őket, így nem tudnak beilleszkedni, ami miatt romángyűlölőkké válnak, és román lobogókat tépkednek. Hihetetlen gondolatmenet. És hogy is jutottunk idáig? Egy olyan illusztrációból kiindulva, amely valójában nem a kontinens, hanem csupán a még Románia nélküli Európai Unió országait és azok zászlóit mutatja be egy székely mesefigura segítségével. Akinek lábai ráadásul Bulgária területén állnak a rajzon, azaz minden bizonnyal nem Romániát szerették volna jelképezni vele – a székely zászlós bácsi csupán a mellette elterülő Európai Uniót „mutatja be”. Ennyit a közeledésről, a közös történelem(tankönyv)szemléletről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!