Szőrös zsömlék

A mai gazdasági helyzetben szinte örülni kellene, hogy a hús magától jön a péksütemény mellé, és nem kell noszogatni azt, sőt még fizetni sem kell érte. Egyelőre csak kicsi adagokban érkezik az utánpótlás: egér, pocok, patkány, de ha nem kapnak elegendő takarmányt, akkor a szomszédok tehenei és lovai is átjönnek majd hozzánk falni valamit. Munkából hazafelé menet szinte mindig találkozom egy-két tehéncsordával, amelyek csaknem fele jobb sorsra érdemes jószágokból áll.

Már sokszor eszembe jutott, hogy letekerem az ablakot, és nekik adom az uzsonnám felét, de aztán mindig gyorsan észbe kapok, és megtartom az égeszet magamnak. Mi lesz, ha ők esznek meg minket, az „enni és enni hagyni” elve alapján? Kell az erő a küzdelemhez. Volt már rá példa, hogy a hajótöröttek megették a gyengébbik társukat. Nem lepődnék meg, ha a demográfiai mutatók zuhanását azzal magyaráznák, hogy a lakosság tagjai megeszik egymást. Túl sok pénzt költünk a politikai csatározásokra, így az emberektől meg kell vonni a szociális és egyéb juttatásokat, akik jobb híján egymást falják majd fel. Ez lehetne a modernkori Ember tragédiájának utolsó színe.

A felvonás végén a frissen megválasztott államelnök eresztené le a függönyt, az összegyűjtött pénzből pedig párttagjaival, posztmodern Noéként, új életet kezdene a Marson. Komolyra fordítva a szót, tényleg nem vicces, hogy zsömle helyett állatkákat kell enni, mert a keservesen kicentizett kalóriaértékek könnyen megváltozhatnak így. Azoknak a vegetáriánusoknak kedvez ez az eset, akik csak növényevő állatokat fogyasztanak.

Az apró szőrmókokat még valahogy lenyomják a torkunkon, de mi lesz, ha holnaptól a boltok polcain a tejeszacskó mellől már egy oroszlán vagy vérmedve néz szembe a mit sem sejtő kisnyugdíjasokkal. A medvetalp amúgy finom paszullyal, ám a fehér babbal keveset kell harcolni, amíg a kondérba kerül, bundás barátunk pedig igencsak ragaszkodik a cipőtalpához. Az állatvédőknek felcsillanhat a szeme, végre kis kedvenceik tartják rettegésben a globalizált vásárlásba savanyodott tömeget. A jelszó tehát, rágcsálásra fel, és támogassuk a szőrösödő zsömléket!