2010. február 04., 10:532010. február 04., 10:53
A kedves hangnemhez mindig hozzáképzelek egy öntelten vigyorgó kék overallos figurát, aki egy sövényvágó ollóval készül elvágni a nélkülözhetetlen kábelt. Persze, ez csakis az én hibám, miért kell nekem megvárni a felszólítást? Amiért sok millió embernek manapság az országban: a válság mindenkit sújt. Amiért azonban különösen felmérgelődtem az áramszolgáltatóra, hogy kitalált magának egy olyan hálátlan rendszert, aminek csak a kliensei látják a kárát. Több hónapon át ugyanis nem olvastatja le alkalmazottjával a villanyórát, hanem az előző számlához mért összeget ír be.
Ezért megéri kivezettetni a villanyórát a lépcsőházba, hogy véletlenül se legyen probléma, ha nincs otthon senki. Ez addig nem is baj, amíg meg nem érkezik a híres „regularizare”, vagyis a szabályozás, mely szerint valaki mégis leolvasta az órát, s ez rendszerint jóval nagyobb számlát jelent. Nekik persze mindegy, hogy melyik hónapban kapnak több pénzt, nekünk bizony nem, hogy mikor adunk ki kétszer-háromszor annyit, főleg télvíz idején, amikor a fűtés is rekordszámlákat eredményez. De az áram kell, úgyhogy ha tetszik, ha nem, ki kell fizetni a számlát, abban a reményben, hogy jövő hónapban feleennyi lesz.
Azt nem tudom elképzelni, ki, vagy mi állapítja meg a számlák összegét, ül egy néni, veszi a címeket, s nézi: ez a lakás 100 lejt fizetett, most legyen 120? Vagy rábízzák egy programra, amit két-három havonta új adatokkal töltenek meg? Valószínű az utóbbi, különben nem jöhetne újra egy ugyanolyan nagy összegű villanyszámla, mint a szabályozás idején. Na itt jött el az idő, amikor vártam a szerelmes levélre.
De aztán arra is rájöttem, hogy csak én húznám a rövidebbet, mert tényleg megszüntetik az áramot, pakolhatom ki a hűtőt, kereshetném elő a gyertyát, ráadásul a számla mellett ki kell fizetni a levágást és a visszakötést is. S mivel más áramszolgáltató nem létezik ebben az országban, lenyeljük ezt is, egy héten belül bebeszéljük magunknak, hogy lehet mi vagyunk túl érzékenyek, a semmibe vevés, kontármunka meg nyugodtan mehet tovább, hisz van akit megetetni vele.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.