Borsody Isabella Lee a néptánc szerelmese, elsőéves a Sapientia táncművészet szakán Kolozsváron
Fotó: Borsody Isabella Lee archívuma
Borsody Isabella Lee etnikai identitása, hovatartozása összetett, így nem lehet egy szóval megnevezni: édesanyja koreai-amerikai, édesapja székely, ő maga Erdélyben gyerekeskedett, majd Budapestre költöztek, jelenleg pedig a Sapientia táncművészet szakán tanul Kolozsváron. Az egyetemi hallgató – aki székelynek is vallja magát – a néptánc szerelmese, nagyon kedveli a bonchidai, szopori, felcsíki táncokat, ugyanakkor a koreai kultúrát és táncot is igyekszik megismerni. Borsody Isabella Lee identitásról, a népi kultúra szeretetéről is beszélt a Krónikának. Mint fogalmazott, a tánc nagyon embercentrikus dolog, és nem kell szakértőnek vagy óriási tehetségnek lenni ahhoz, hogy élvezze valaki ezt az életerőt.
2025. június 01., 10:002025. június 01., 10:00
2025. június 01., 11:102025. június 01., 11:10
Szenvedélyesen szereti a néptáncot, és büszke vegyes, különleges származására Borsody Isabella Lee, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsváron működő táncművészet szakjának elsőéves hallgatója. Bella édesanyja dél-koreai származású, édesapja csíkszeredai székely, ő maga – bár anyanyelvi szinten, gyönyörűen beszél magyarul – azt vallja, hogy az anyanyelve tulajdonképpen az angol, a szó szoros értelmében, ugyanis amikor édesanyja hatéves volt, a család az Egyesült Államokba költözött Dél-Koreából.
Az én esetemben azonban fontosnak tartották mind a két nyelv megtanulását, viszont hangsúlyozták, hogy a kettőt ne keverjem. Ennek köszönhetően mind a két nyelvet folyékonyan, anyanyelvi szinten beszélem” – mondta el a Krónikának a táncművészet szakos lány.
Borsody Isabella Lee 2007-ben Csíkszeredában, a dédszülei társaságában
Fotó: Borsody Isabella Lee archívuma
Borsody Isabella Budapesten született, aztán onnan azonnal Brassóba költöztek, élete első tíz évét Erdélyben töltötte, ezt követően elköltöztek Budapestre, most pedig Kolozsvárra jött egyetemre.
Kérdésünkre azt is elmondta, nagyon érdekli a koreai nyelv, kultúra és hagyomány, de sajnos a nyelvet csak nagyon minimális szinten ismeri, viszont nagy terve, hogy megtanul koreaiul és a (népi) kultúrát is megismeri.
A Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) keretében a magyar meg a koreai tánc koreográfiájával szeretnék foglalkozni, édesanyámnak van egy ismerőse Budapesten, aki koreai táncot tanít, vele konzultálok, élőben is meg akarom nézni” – mondta az egyetemi hallgató. Hozzátette, ebben a tanulásban kezdetlegesen abból építkezik, hogy videófelvételeket néz a korai táncról, de természetesen eredetiben is meg akarja ismerni. Megkérdeztük, milyennek látja a koreai népi mozgáskultúrát, összehasonlítva a magyarral.
A koreai gyökerű Borsody Isabella Lee szeretne behatóan megismerkedni a koreai kultúrával és tánccal is
Fotó: Kiss Judit
„Azt vettem észre, de szerintem ez eleve jellemző a koreai kultúrára, hogy ott nincsenek olyan táncok, ahol összefogódznak, nincsen páros tánc.
viszont nagyon szépen mozognak együtt, nagyon szép formákat alakítanak ki, összhangban mozognak, de igazából mindenki külön táncol. Hogyha együtt is táncolnak, akkor körbeállnak, formákat alakítanak ki például legyezőkkel” – fejtette ki Isabella. Beszélt a koreai népviseletről is: mint mondta, az ottani kultúrára az is jellemző, hogy nem nagyon látszik a táncosok bőre, visszafogottan öltöznek, a nőnek nem látszik a dereka vonala, hanem amolyan „egybefolyó” ruhákat viselnek – ez is nagyon különbözik a magyar népviselettől.
Borsody Isabella édesanyjával 2005-ben. A koreai hagyománynak megfelelően a gyerekeknek megünneplik a 100. napját
Fotó: Borsody Isabella Lee archívuma
Kérdésünkre, hogy honnan ered a néptánc iránti mély érdeklődése, Isabella azt válaszolta, már gyerekkorában elkezdett néptáncolni Brassóban az Áprily Lajos Főgimnáziumban, ahová harmadik osztályig járt. „Amikor Budapestre költöztünk, akkor kihagytam egy időre a táncot, mert elkezdtem vízilabdázni. Lesérült a vállam, illetve a végére már nem igazán szerettem ezt a sportot, vissza akartam térni a néptánchoz. Solymáron lakunk, ahol táncegyüttes működött tőlünk 10 percre. De nem emiatt találtam rájuk.
Kiderült, hogy Lázárfalvára, a szépapámnak a házába járt a solymári együttes táborozni, és így ismerkedtem meg velük” – mondta a táncszakos lány. Hozzátette, három évvel ezelőtt kezdett a solymári együttessel táncolni, és aztán hirtelen döntött úgy, hogy megpróbál tovább tanulni a kolozsvári táncművészet szakon – édesapja is erre ösztönözte. Kérdésünkre, hogy mely táncok tartoznak a kedvencei közé, Bella azt mondta, jobban szereti az erdélyi táncokat, mint a magyarországiakat. „Nagyon tetszik a bonchidai, szopori, felcsíki is. Az egyetemen kronológiai sorrendben vesszük a táncokat, kezdtük a körtáncokkal, majd a hajdútáncok, ugrósok, régi stílusú páros táncok jöttek” – sorolta Bella.
Borsody Isabella azt is elárulta, hogy az erdélyi táncokat jobban kedveli, mint a magyarországiakat. Fellépésen 2024-ben
Fotó: Borsody Isabella Lee archívuma
Visszakanyarodva arra, hogy a népi kultúra iránti vonzódását édesanyja kultúrája felé is szeretné kiterjeszteni, úgy fogalmazott: ez az egyik álma. „Magyarországról több hivatásos együttes is járt Koreában, ahol egyébként egyre nagyobb az érdeklődés a magyar néptánc iránt. Én magam pedig azt érzem, hogy számomra nem lenne annyira távoli a koreai kultúra és tánc, nagyon szeretném elsajátítani” – mondta az egyetemi hallgató. Megkérdeztük azt is, mit gondol, mi az, ami a magyar vagy erdélyi néptáncot vonzóvá teszi a távoli kultúrák számára.
Bár a magyar népzenében vannak olyan régi stílusú dalok, amelyeknek kicsit keleties a hangzása. Ez nagyon könnyen észrevehető. Egyébként a zeneórákon szoktunk is ilyen gyakorlatokat végezni, hogy fel kell ismerni a hangskálákat, és az összhangzatos, az kifejezetten keleties hangzású, a tanárnő is így magyarázta el nekünk” – mondta Borsody Isabella.
Borsody Isabella Lee (balról) kiskorában székely ruhában
Fotó: Borsody Isabella Lee archívuma
Megkérdeztük tőle azt is, hogy otthon, a családjukban miként jelenik meg szokások szintjén az édesanyja koreai eredeti kultúrája.
Például meg szokták ünnepelni azt, amikor a gyerek 100 napos. Ezt az én esetemben is megünnepelték” – mesélte Bella. Hozzátette, hogy létezik egy másik hagyomány is, ami kiskorban jellemző, bár ezt neki a szülei elfelejtették megcsinálni: különböző tárgyakat tesznek ki a gyerek elé, például cérnát, szerszámot, különböző eszközöket, amik különböző életpályákat vagy karriereket reprezentálnak, és azt figyelik, hogy a gyerek melyiket választja.
Borsody Isabella Lee (balról a táncban) 2024-ben egy lengyelországi fellépésen
Fotó: Borsody Isabella Lee archívuma
Mivel Borsody Bella identitása összetett, különleges, megkérdeztük tőle, ez milyen összefüggésben áll azzal, hogy tulajdonképpen egyfajta „identitásképző” szakon tanul – hiszen a táncművészet annak is tekinthető. „Nagyon sokat szoktam gondolkodni az identitásomon, többet mint kéne, főleg, amióta Erdélyben vagyok, ebben az utóbbi félévben. Amikor Magyarországon voltam, akkor egyértelműen inkább székelynek néztek, abból kiindulva, hogy egy-egy esetben hogyan cselekszem, illetve milyen szavakat használok, hiszen édesapám Székelyföldön nőtt fel, és ez nagyon érződik az akcentusán.
Szóval, ez az identitás-dolog nekem mindig nagy kérdés” – magyarázta Bella. Mint mondta, egyre nehezebb számára megfogalmazni az identitását.
Borsody Isabella az ezer Székely Leány Napja hagyományőrző rendezvényen 2018-ban
Fotó: Borsody Isabella Lee archívuma
„Általában attól függ, hogy ki közelít meg, ha olyasvalaki, akivel nem feltétlenül szeretnék hosszabb kapcsolatot kialakítani, akkor röviden azt mondom neki, hogy félig magyar, félig koreai, mert ez így korrekt. Hogyha valakit jobban megismerek, akkor azért elmondom, mert számomra fontos az, hogy magyar, de az is, hogy ezen belül székely. Ha például külföldieknek mutatkozom be, akkor nem megyek bele a részletekbe, mert nagyon nehezen értik meg. Édesapám, aki kint élt Amerikában 20 évet, azt mondta, hogy egy idő után nagyon belefáradt abba, hogy magyarázgassa, hogy mi is az, hogy magyar Romániában. Szóval, hogyha valaki megkérdezi, hogy én honnan jöttem, mostanában azt szoktam mondani, egy kicsit mindenhonnan, világállampolgár vagyok” – magyarázta Borsody Bella.
Minden jel szerint sikeres a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának három éve indított táncművészet szakja: június 17-én ballagott el a kincses városbeli Farkas utcai templomban tartott ünnepség keretében a 12 hallgató alkotta „úttörő” nemzedék.
Azt is fontosnak tartotta kifejteni, hogy erősen kötődik a székelyföldi dédszüleihez, annak ellenére, hogy 3 vagy 4 éves volt, amikor meghaltak, de nagyon erősen emlékszik rájuk.
Borsody Isabella Lee: „a tánc identitásképző erőt jelent számomra”
Fotó: Kiss Judit
„Nagyon szép emlékeket őrzök róluk. Volt családi találkozónk Lázárfalván múlt nyáron, és hát nagyon jól esett, hogy 48-an összegyűltünk, és
hogy ők vajon mit mondanának, vagy hogy tekintenének a dolgokra. És ez egy gyökérerősítő gondolat számomra” – mondta Isabella. Hozzátette, a tánc is identitásképző erőt jelent számára. „Olyan hihetetlenül felszabadító tud lenni a tánc, amikor az ember annyira figyel arra, hogy mit csinál, és arra, hogy miként mozgatja a testét. Életörömöt is jelent a tánc, rajta keresztül könnyen ki lehet mutatni, mit érez az ember. Ha valakinek rosszabb napja van, akkor nem megy ugyanúgy, vagy látszik a testtartásán, hogy valami zavarja. De elő is tudja hozni a tánc azt, hogy jobb kedvre derüljön az ember.
Borsody Isabella már 2017-ben is szívesen táncolt az Ezer Székely Leány Napján Csíkszeredában
Fotó: Borsody Isabella Lee archívuma
Kiemelte, a táncban az egymásra való odafigyelés is nélkülözhetetlen. „A tánc nagyon embercentrikus dolog, és nem kell szakértőnek vagy óriási tehetségnek lenni ahhoz, hogy élvezze valaki ezt az életerőt” – emelte ki a táncművészetis hallgató.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatóját, Bessenyei Gedő Istvánt választották meg a Magyar Színházi Szövetség elnökévé Balázs Attila leköszönő elnök javaslatára.
Egy csíksomlyói család és a hozzájuk betérő vendégek, zarándokok történetén keresztül mesél a pünkösdi búcsúról, a kegyhelyhez kapcsolódó jelenségekről, hagyományokról, szokásokról Péter Beáta Búcsújárás című drámája, amelyet június 7-én mutatnak be.
Rendkívüli közgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.
Gyermeknapi ünneplésre várja nézőit a kolozsvári Puck Bábszínház június elsején, ezt követően szervezik meg a Puck Nemzetközi Fesztivált június 2. és 5. között.
Mai világunk, társadalmunk, valóságunk nagy mértékben irányt vesztett – többek közt erre világít rá Sławomir Mrożek lengyel drámaíró ma is fölöttébb aktuális, Tangó című darabja, amelynek premierjét pénteken tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.
Hunor Horváth rendezőt nevezték ki a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház ideiglenes igazgatójává.
A román színházi szakma két legfontosabb elismerésével tüntették ki a szatmárnémeti Harag György Társulat III. Richárd című előadását. Bessenyei Gedő István, a szatmári társulat igazgatója nyilatkozott a Krónikának.
Több mint 50 szerzővel és nyolcvannál is több programmal várják az érdeklődőket a június 26. és 29. között tartandó 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhétre, melynek főbb meghívottjai Lars Saabye Christensen norvég-dán és Gabriel Adameșteanu román író.
Újra megrendezik a kerékpározást, olvasást és a kultúrafogyasztást népszerűsítő Tricikli fesztivált, a Szegedet, Magyarkanizsát és Sepsiszentgyörgyöt érintő programsorozat május 30-án indul.
Tarr Béla magyar rendező lesz a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) 24. kiadásának díszmeghívottja, aki életműdíjat vehet át a kincses város legnagyobb filmes rendezvényének zárógáláján.
szóljon hozzá!