A több mint másfél évtizeddel ezelőtt elkezdődött romániai korrupcióellenes hadjárat hatalmas lavinaként söpört el mindent és mindenkit maga előtt, hosszú ideig ez tematizálta a közéletet, az életszínvonal, az infláció vagy a drágulás már kevésbé.

Na és hol tartunk 2021-ben, amikorra jelentősen alábbhagyott a korábbi hadjárat elánja, és alig beszélünk róla? Pontosabban hová jutottunk a nagy korrupcióellenes leszámolással, milyen mértékben történt meg a romániai társadalom annyira várt megtisztulása? A kérdést nem könnyű megválaszolni, hiszen bármennyire is születnek rendszeresen felmérések, barométerek, ún. érzékelési indexek, a korrupció mértékét nehezen lehet számszerűsíteni, rangsorolni. Persze, kapunk ilyen jellegű kapaszkodókat is. Például a DNA vezetője által nemrég ismertetett beszámoló szerint az elmúlt hat esztendő alatt 1 milliárd euró értékben adtak és kaptak kenőpénzt Romániában, bizonyos gyanúsítottak pedig nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint a korrupcióellenes ügyészség éves költségvetése (ami 2020-ban mintegy 40 millió euróra rúgott).

A tavaly a DNA által összeállított vádiratok ügyében kihirdetett végleges bírósági ítéletek ugyanakkor 105 millió euró értékű vagyon elkobzásáról is rendelkeztek. De vannak uniós szinten közzétett statisztikák is, amelyek szerint az EU-ban 904 milliárd, ezen belül Romániában 38,6 milliárd euró veszteség keletkezik évente a korrupciós, vagy a jelenséggel összefüggő bűncselekmények miatt. Mármost jöhet a számolgatás, hogy ezekből az összegekből hány kilométernyi autópályára, gáz-, víz- és csatornahálózatra, kórházra, iskolára futná, minden bizonnyal rohamléptekben bővülne az infrastruktúra.

A száraz, sok esetben becsléseken alapuló adatokon túlmenően azonban a korrupció mértékének, egy ország korruptságának igazi fokmérője maga a társadalom közérzete. Nagy kérdés, mit gondol a legendás hazai korrupcióról a romániai lakosság, érzi-e a jelenség visszaszorulását, az önmegtisztulási folyamatot a megannyi bilincscsörgés, a számtalan elítélt politikus jellemezte korrupcióellenes küzdelem közepette. Merthogy a nagykorrupció leverése – legalábbis annak kísérlete – nem minden, az a jéghegy csúcsa csupán, a jelenség alsó szinten, a vékonyabb borítékokkal kezdődik. E téren nem jó jel, hogy a romániai társadalom úgy érzékeli: a koronavírus-járvány fokozta a korrupciót, és nagyon sokan csak kenőpénz árán jutottak hozzá különböző egészségügyi szolgáltatáshoz.

Az igazán lényeges tehát, hogy mit gondolnak az emberek a korrupcióról, hogyan viszonyulnak a jelenséghez, igénylik-e azt, hogy mindenki kizárólag érdemei szerint jusson álláshoz, tisztséghez, és ne legyenek olyanok, akik megvásárolnak maguknak pozíciót, előnyt, bármit. Merthogy egy rokoni, politikai alapon vagy anyagi juttatás fejében zsíros álláshoz juttatott tisztségviselő vitathatatlanul jól jár az így megszerzett állással, ettől azonban még nem válik kompetenssé, így a vízügyi igazgatósághoz beejtőernyőzött pincérnő hozzá nem értése – lásd mondjuk az elmúlt időszak viharai nyomán levonult árhullámot – adott esetben katasztrófához vezethet, nem beszélve az állami költségvetés számára okozott veszteségekről. Tehát így is, úgy is a mi kárunkra, valamennyiünk zsebére megy.