Új erdélyi magyar politikai alakulat szárba szökkenését harangozták be marosvásárhelyi magyar értelmiségiek. Az erdélyi szintű közéletben eddig jobbára ismeretlen pártalapítók kezdeményezésének sorsáról, az alakulat jövőjéről ma még természetesen korai jóslatokba bocsátkozni.
2015. augusztus 02., 15:242015. augusztus 02., 15:24
A felvázolt program – jobbközép ideológia, Erdély gazdasági, a régióban élő nemzetiségek összefogásával megvalósuló autonómiája, a családra, szabadságra alapozott szociál- és társadalompolitika – első hallásra rokonszenves, csakhogy ez mind olyan célkitűzés, amely a már létező erdélyi magyar pártok programjában is szerepel. Arról sem vagyunk meggyőződve, hogy a meglehetősen telített romániai magyar politikai színtéren igény van egy újabb szereplőre. Megfigyelhető azonban, hogy a vásárhelyiek hangsúlyosan kiemelik a regionalitás fontosságát, és leendő pártjukat is regionálisként határozzák meg. Ne tévesszük szem elől, hogy a választási törvény nemrég hatályba lépett módosítása nemcsak a pártalapítást könnyíti meg – már három személy is bejegyezhet egy alakulatot –, hanem teret enged a regionális pártok képviselethez jutásának is. Mégpedig az alternatív küszöbbel, amelynek segítségével az országos szinten öt százalék alatt teljesítő alakulatok is bejutnak a parlamentbe, ha négy megyében megszerzik a voksok legalább 20 százalékát. Ne feledjük azt sem: az elmúlt években jelentősebb hangsúlyt kaptak Erdélyben a régió történelmi, kulturális hagyományaira, a nemzeti sokszínűségre alapozó mozgalmak, amelyek szakítani kívánnak a Bukarest-központú, Erdélyt mostohagyerekként kezelő szokásjoggal. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a jelenség csak a magyarok vagy egy szűkkörű értelmiség körében érhető tetten, hiszen egyre több erdélyi románnak van elege a nagy bukaresti pártok politikájából, és azt szeretné, ha a régió többletjogosítványt kapna. Emiatt sokak szerint megérett az idő egy etnikailag vegyes erdélyi regionalista párt létrehozására, amely sikerrel lovagolhatná meg a társadalomban végbemenő változásokat. A jelek szerint azonban a vásárhelyit nem román–magyar pártként képzelték el, erre pedig még valószínűleg várni kell, többek között a magyar alakulatok ellenérdekeltsége okán.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!