Boldog-boldogtalan hőzöng, mondja magáról, hogy milyen csodálatos, kiváló, egyedülálló a többi milliárd közt. Intézményi szinten nem újdonság ez a ronda szokás: ha csak a hazai két, egymással versengő hírtévét említem, amelyek munkatársai nem hagynak ki egyetlen alkalmat sem, hogy világgá kürtöljék, miszerint ők a leginkább kitüntetettek, megbecsültek, nézettek, a legprofibbak az egész prérin, holott olyan híreket ismételgetnek két-három napon át, ami még a megyei adóknak is szégyenére válna. Pitiáner, kis, helyi „újdonságok”, hogy valaki megcsúszott az úton, egy házaspár pofont váltott egymással, két, serdülő ifjonc birokra kelt, kigyulladt egy csűr és hasonlók.

Nem tudom, hogy ők vették-e át a politikusoktól vagy fordítva, de azokat sem lehet semmi áron lecsitítani: szemük se rebben, amikor a kamerába mondja az egyik, hogy ő volt az utóbbi évtizedek legjobb miniszterelnöke, a másik, hogy nála jobb államelnök még nem termett a földkerekén és arcátlanul osztogatja jobbra-balra a tanácsokat olyasmikről, amiknek éppen ő tett folyamatosan keresztbe tízéves regnálása alatt. De ugyanígy dagad a mellkasuk a különböző minisztereknek, akik legföljebb annyit tettek, hogy megtöltötték a bankszámláikat vagy ígérgettek összevissza mindent.

Mondhatnánk ezek után azt, hogy a hírtévéket lehet mellőzni, a politikusokat nem kell meghallgatni, na de a mezei frászbukolók is megállíthatatlanok lettek. A legeslegújabb divat a pálcikaembereké: a kisóvodások stílusában húzogatott néhány vonal és egy fejet jelképező kör mellé odaírják a nevüket, büszkén elújságolva, hogy szeretik a természetet, a tavaszt, a reggeli kávét, a zsíros kenyeret és így tovább, de a java csak ez után következik: a parancsszerű „tanács”, hogy bárki, aki elolvassa, legyen olyan, mint őcsodálatossága! Szeresse a természetet, a kiskutyát, a csendet stb.

Hogy honnan indult ez az eszementség, nem tudom, de szeretném megkérdezni a dicső pálcikaemberektől, mit szólnak a véleményemhez, aki az öndicséret gyalázatszólás igézetében kijelentem: nem veszek tudomást a dicsekvő emberekről?! Semmit, annyi baj legyen! Csodálják hát tovább a fényesre sikált pálcikát!