VEZÉRCIKK – Budapesti sajtóértesülés szerint a magyar kormány a szélsőségesen magyarellenes Bogdan Diaconu kitiltását fontolgatja.
2016. május 16., 19:542016. május 16., 19:54
Bár az információ kapcsán egyelőre sem hivatalos megerősítés, sem cáfolat nem született, akadt olyan bukaresti sajtóorgánum, amelyik máris kész tényként tálalta az Egységes Románia Párt (PRU) törvényhozói mandátummal is rendelkező elnökének nemkívánatossá nyilvánítását.
Ezt a csúsztatást, valamint az alapértesülés valóságtartalmával kapcsolatos kételyeket félretéve a találgatás kapcsán egyetlen igazán releváns kérdés merül fel: cui prodest? Azaz kinek állna érdekében ilyen intézkedést foganatosítani a romániai magyarellenesség legmarkánsabb megtestesítője, az új C. V. Tudor ellen? A válasz egyértelmű: magának Diaconunak. Nem vitás, hogy vadnacionalista hőzöngései, nyíltan magyarellenes törvénykezdeményezései okán a volt PSD-s politikus nemcsak azt érdemelné meg, hogy Magyarország területéről, hanem éppenséggel Románia parlamentjéből is kitiltsák.
Egy ilyen lépés azonban kontraproduktív lenne a magyar diplomácia részéről a romániai helyhatósági választások előtt három héttel. Budapest ágyúval lőne verébre, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítana egy nagyszájú, de amúgy hál’ Istennek jelentéktelen politikai kalandornak. Ettől ugyan a bukaresti főpolgármesteri tisztségre pályázó Diaconu még nem lenne befutó, a PRM széthullása nyomán keletkezett űr betöltésére törekvő alakulata viszont méltán számíthatna többletszavazatokra.
Arról nem beszélve, hogy az esetleges persona non grata státus kiváló munícióval szolgálna Diaconu pártjának az év végi parlamenti megmérettetésen. Hozzá hasonló „magyar- és kisebbségbarát” politikusból ugyan szép számmal akad valamennyi román parlamenti párt frakciójában, nem mindegy azonban, hogy a következő ciklusban tagja lesz-e a bukaresti törvényhozásnak teljes valójában egy nyíltan kisebbségellenes alakulat.
A kitiltás tehát Diaconu számára politikai csemege, Magyarország részéről fölösleges erőfitogtatás lenne. Akadtak a közelmúltban hozzá képest „fajsúlyosabb”, kormányfői posztot is betöltő román politikusok, akikkel szemben egy hasonló gesztus indokoltabb lett volna...
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
szóljon hozzá!