2009. március 09., 10:382009. március 09., 10:38
A testvérem alig nyolcévesen a következő szöveges dokumentumot hagyta az utókorra, feltételezhetően ismeretterjesztő szándékkal, első, Pentium I-es tipusú számítógépének merevlemezére mágnesjelezve: Billentyűzetem betűi. Valahogy így kezdődött: „QWERTY....”.
Gyűjteni fogom az ismerőseim érdekes történeteit, és úgy írom majd meg őket, mintha velem történtek volna. Leírom a mások életét, mintha az enyém lenne. Most egyedül az vigasztal, hogy az ismerőseimmel sem történt semmi érdekes mostanában. A legjobb, hogy egyikük elesett miközben levette a nadrágját, ami tekintve, hogy lányról van szó, érdekes. Na, nem az elesős része. Kolozsváron amúgy is ritkaságszámba mennek az érdekes dolgok. Hiába Erdély kulturális fővárosa, ritkán van olyan program, ami az igazán ínyenc kategóriába tartozik, az is hülye helyen. Egy másik ismerősöm a nekiszegezett kérdésre, hogy történt-e valami érdekes vele mostanában, azt feleli: „igen, rájöttem, hogyan teszik bele a fogkrémet a tubusba, úgy, hogy aztán csíkosan jöjjön ki”. Nem mertem megkérdezni, hogyan. Inkább azt írom, hogy most mennem kell, és elköszönök. Egy barátom szerint a messenger amúgy is az ördög találmánya. Gondolom igaza van. Udvaroltál már messengeren más nőjének? Kimegyek fogat mosni. Csak bámulom a csíkos fogkrémet, és azon töprengek, hogyan rakhatják be így a tubusba. Visszarohanok a szobába, hogy megkérdezzem az ismerősömet, de már kilépett. Most mit tegyek? Írjam be a google-be, hogy „hogyan teszik bele a fogkrémet a tubusba, hogy csíkosan jöjjön ki?”. Nem segítene...
Egyik cimborától megkésve érkezik a válasz: „Persze, hogy történt velem érdekes. Tegnap este hazafelé jövet pandaálarcos figurák üldöztek, szerencsére sikerült lerázni őket. Aztán a lift megállt két emelet között, egy titkos szinten, ahol fegyverkísérletek zajlottak.” Lassan beletörődök, hogy mostanság az emberekkel tényleg nem történik semmi említésre méltó.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.