Huszonöt évvel ezelőtt Temesváron az emberek élőláncot alkotva védték a nacionálkommunista rezsim ellen felszólaló Tőkés Lászlót a rendszer pribékjeitől.
2014. december 15., 19:542014. december 15., 19:54
Néhány nap múlva megdőlt a diktátor hatalma, és egy ideig úgy tűnt, véget érhet az államilag szított etnikai gyűlölködés időszaka.
Akkor valószínűleg kevesen gondolták, hogy negyed század múlva még mindig ott tartunk majd, hogy a legnagyobb kormánypárt politikusai a Szekuritáté igyekezetét megszégyenítő elánnal üldözik továbbra is Tőkést azzal a szándékkal, hogy elérjék a forradalom kirobbanásában játszott szerepéért kapott állami kitüntetése visszavonását, és ezzel elvitassák a rendszerváltás megvalósításában meglevő érdemeit.
Vagy hogy már a temesvári városvezetők is beállnak ebbe a sorba, és meg sem hívják a jubileumi rendezvényekre. Arról nem is beszélve, hogy a bukaresti kormány helytartói azt tartják legfontosabb feladatuknak, hogy a magyar himnusz éneklése miatt rójanak ki bírságot.
Minderre csupán részben szolgál magyarázattal, hogy jelenleg is a magát immár szociáldemokratának nevező kommunista utódpárt van hatalmon. Persze ez csak megkönnyíti a számára a Ceauşescu-érában alkalmazott gyakorlat felelevenítését, azt, hogy az ország problémáiról a soviniszta indulatok szításával terelje el a figyelmet. Ez azonban nem csupán a szociáldemokraták privilégiuma: tapasztalhattuk már, hogy a román pártok többsége hajlamos ugyanerre. A helyzet tehát huszonöt év elteltével nem túl derűs.
Némi optimizmusra talán csak az ad okot, hogy a polgárok bebizonyították: az eddigihez képest más stílusú politizálást igényelnek, amikor az államfőválasztáson elsöprő többségben voksoltak az outsidernek számító, ráadásul kisebbségi jelöltre. A kérdés most az, mennyire lesz képes az új államfő megfelelni az elvárásoknak, és hogy milyen mértékben sikerül az 1989-ben hatalmukat átmentő erőknek, illetve tanítványaiknak a mostani „fülkeforradalmat” is eltéríteniük.
Ha sikerrel járnának, az tragikus lenne, hiszen az könnyen újabb – legalább huszonöt éves – kínlódásra, meghosszabbított „átmenetre,” mesterségesen szított konfliktusokra ítélné az országot és annak polgárait – nemzetiségtől függetlenül.
Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja.
Amikor először vittem ki meccsre, immár kedves feleségem sehogy sem tudta felfogni: mégis hogy lehet, hogy én, a „nagy magyar” románul énekelek, üvöltözöm.
Kisebb össztűz alá került az RMDSZ a június 9-én (összevonva) rendezendő helyhatósági és európai parlamenti választások kampányára ráfordulva, egészen pontosan az alakulat politikai irányvonala került kifogás tárgyává.
A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben.
JEGYZET – Amikor végre úgy döntünk, hogy kiköltözünk, nem kell becsomagolni a lelket, mert az úgyis ott marad. A városban.
Az önkormányzati választásoknak még a kampánya sem kezdődött el hivatalosan, de a PSD és a PNL alkotta kormánykoalíció máris vereséget könyvelhet el.
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!