A közös bukaresti főpolgármeter-jelöltként kiválasztott orvos, Cătălin Cîrstoiu pályafutása egy olyan rakétára emlékeztet, amelynek már az indítását is számos probléma előzte meg, majd a sikeresnek tűnő kilövést követő percekben látványos robbanás után, darabokban hullik vissza a földre.

Mint ismeretes, a két párt azt követően, hogy úgy döntött: közös európai parlamenti választási listát állítanak, elhatározta, hogy Bukarestben is közös főpolgármester-jelölttel rukkol elő.

Csakhogy a kiszemelt Cîrstoiu kapcsán szinte azonnal kompromittáló információk jelentek meg, amelyek értelmében törvényt sértett, amikor egy állami kórház menedzsereként a felesége magánklinikáján is kezelte pácienseit.

Az ügy miatt végül a két párt vezetői úgy döntöttek, hogy alig több mint egy hónap után ejtik a közös jelölt ötletét, és saját jelöltekkel vágnak neki a megmérettetésnek.

Persze mindehhez nem csupán Cîrstoiu vitathatóan etikus orvosi magatartása járult hozzá, hanem a felmérések is, amelyek azt mutatták: a bukarestiek határozottan nem vevők a PSD és a PNL közös jelöltjére, aki legfeljebb a dobogó harmadik fokát csíphette volna meg a választásokon.

Ismét csak bebizonyosodott ugyanis, hogy a politikában a kettő meg kettő nem mindig négy, hanem néha öt, máskor viszont akár másfél is lehet.

A koalícióra lépő pártok potenciális voksai ugyanis nem adódnak össze automatikusan, rengeteg múlik azon, hogy a szimpatizánsok, a választópolgárok hogyan értékelik a frigyet.

Márpedig a bukaresti eredmények azt jelzik, hogy a két kormánypárt elkötelezett választói határozottan nem kérnek az együttműködés „áldásaiból”.

Az persze jó, hogy a kormánypártok illetékesei belátták: ami nem megy, azt nem kell erőltetni, ezért menet közben váltottak, de ez nem változtat a tényen, hogy elvesztegettek egy hónapot.

Amit most nem lesz könnyű behozni, bár a PSD végül kipróbált emberét, Gabriela Fireát küldte be a ringbe, aki már betöltötte a polgármesteri tisztséget, a PNL pedig egy aktív miniszterrel próbálkozik.

Az eddigi szerencsétlenkedés azonban megbosszulhatja magát, elbizonytalaníthatja a szimpatizánsok egy részét, így aztán egy nevető harmadik – vélhetően a hivatalban levő főpolgármester – húzhatja majd be a győzelmet.

Ez azonban legyen a bukarestiek ügye.

Azonban az, hogy a kormánykoalíció – vagyis a két legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt – ekkorát koppant a fővárosban, országos kihatással is járhat, a bukaresti fiaskó megrendítheti a közös kormányzás alapjait is.

Ugyanis az országos felmérések is azt mutatják: a PSD és a PNL szimpatizánsainak egy része még mindig nem bírja megemészteni, hogy a két, korábban őselleneségnek számító párt a koalíciós összebútorozás után most közös listával fut neki az EP-választásnak.

Ha némi fenntartással fogadjuk is az AtlasIntel felmérését, amely szerint a PSD- és a PNL közös listájának támogatottsága csupán 31,6 százalék – ami a PSD egyedi támogatottságának felel meg, vagyis azt jelezheti, hogy mindkét párt törzsszavazóinak tekintélyes része elfordult eddigi kedvencétől, és a PNL-sek az új jobboldali tömbhöz, a PSD-sek pedig az AUR-hoz vándoroltak –, az INSCOP friss felmérése is azt mutatja, hogy együtt kevesebb voksra számíthatnak, mint külön.

Míg ugyanis a közös EP-lista a voksok 46,6 százalékát kapná, addig az önkormányzati választáson, ahol a két párt önállóan indul, összesen a voksok több mint 55 százalékát szereznék meg.

Ez pedig még akkor is szembetűnő különbség, ha tudjuk, hogy a közvetlen környezetében élő jelöltet jobban ismerő polgár hajlamosabb leszavazni a jelöltre akkor is, ha a párttal, amelyet képvisel, valamilyen problémája van.

Nem véletlen, hogy a kiszivárgott hírek szerint a két párt vezetői már arról tárgyaltak, hogy a parlamenti választásokon önállóan induljanak, hiszen a bukaresti fiaskó most a közös EP-szereplésre is kihathat.

Azon túlmenően pedig a két párt kormányképességébe vetett bizalomra is, hiszen ha képtelenek voltak lemenedzselni közösen a bukaresti jelöltállítást, akkor mi várható, ha országos vagy nemzetközi szintű problémákkal szembesülnek?

A mostani fiaskó jókora presztízsveszteséget hozott a PSD és a PNL számára, kikezdheti a közös kormányzás indokoltságába vetett hitet, és népszerűség-csökkenést is hozhat. Aminek csak az egyik hozadéka, hogy a PNL-ből kiábrándultak voksai nyomán megszilárdul az új jobboldali tömb – a negatív forgatókönyv az, hogy az AUR és az SOS Románia még erősebbé válik a balliberális koalíció baloldaláról lemorzsolódó, a soviniszta szólamokra is vevő, nem kis számú szavazó miatt.

Az EP-választások így vízválasztónak számítanak majd, és könnyen előfordulhat, hogy a parlamenti választásokra ráfordulva a koalíciós pártok puszipajtásból ismét ádáz ellenséggé válnak majd.

Amit viszont ismét csak az amúgy sem acélos kormányzás fog megsínyleni.