Balogh Levente
2024. május 03., 18:162024. május 03., 18:16
2024. május 03., 18:192024. május 03., 18:19
Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja, de azért a meccs még mindig nem teljesen lefutott.
Némiképp furcsa ugyanakkor, hogy Iohannis ügyében nem hogy nincs román nemzeti egység, de a „haladó”, áramvonalasan nyugatos román körök egyenesen ellene szurkolnak. Recep Tayyip Erdogan török elnök a svéd NATO-tagság jóváhagyásához hasonlóan ebben az ügyben is szinte a végsőkig kivárt, és minden bizonnyal további jó katonai és egyéb üzleteket csikart ki Washingtontól annak fejében, hogy az amerikaiak által preferált, leköszönő holland miniszterelnököt támogassa a főtitkári tisztség elnyerésében.
A török támogatás nem elhanyagolandó, hiszen a NATO második legnagyobb haderejéről beszélünk, és bár Erdogan az elmúlt években tett nyilatkozatai és meghozott döntései alapján némileg különutas politikát folytat, amely célja az, hogy ismét regionális hatalommá tegye Törökországot,
Ebben a helyzetben már csak három tagállam maradt „állva”, vagyis nem jelentette be, hogy felsorakozik az amerikaiak és a többi nagy mellé: Magyarország, Szlovákia és természetesen Románia, amely államfője személyében kihívót állított Ruttéval szemben – bár Iohannis ezirányú döntése talán még a kormányapparátusban is sokakat meglepett.
Az azért nagyjából egyértelmű, hogy egyhangú döntési rendszer ide vagy oda, Iohannisnak ekkora ellenszélben valóban nincs sok esélye a tisztség elnyerésére – bár arra talán igen, hogy a közép-európai országok egy része által elfogadhatatlannak tekintett Rutte helyett inkább egy harmadik, kompromisszumos jelöltet állítsanak sorompóba, aki már tényleg mindenki számára vállalható. Persze a fő célja minden bizonnyal nem ez. Hanem az, hogy ha a NATO főtitkári tisztségét nem is tudja megcsípni Románia – illetve persze saját maga – számára, legalább egy másik befolyásos pozíciót rá bízzanak.
Hogy erre mekkora esélye van, az jó kérdés, de azért próbálkozni nem árt. Igaz, a kiszivárgott hírek szerint számos nyugati kancellária illetékeseit felháborította, hogy egy közép-európai jelölt szembe merészelt szállni a főbb hatalmakkal, és homokszemet juttatott a gépezetbe, ennek nyomán fennáll az esélye, hogy büntetésből csak azért sem ajánlanak fel neki más pozíciót sem.
Nem az ellenzékről van szó – az többé-kevéssé természetes, hogy a nem kormányoldalhoz tartozó politikusok (és persze a kormányon levő, de Iohannisszal hűvös viszonyt ápoló szociáldemokraták némelyike) kétségeiket hangoztatják az államfő alkalmasságát illetően. Hanem a „progresszív”, mindenben a fősodratú EU-s és atlantista szólamokat szajkózó sajtóról, amely olyan intenzitású és hangnemű támadássorozatot indított ellene, amiért szembe mert szállni a nyugati hatalmakkal, mintha a liberálisokkal való összebútorozásig keresetlenül csupán „vörös pestisnek” becézett PSD, vagy a szélsőséges AUR soraiból került volna ki.
Félreértés ne essék: a magyarok elleni uszításon kívül más „érdemet” felmutatni nemigen tudó román elnökre amúgy egy félvak macskát sem bíznánk rá, nemhogy a világ legerősebb katonai szövetségének főtitkári posztját (vezetésről szó sincs, azt a mindenkori amerikai kormány és a Pentagon magának tartja fenn).
Ennek ellenére a magát haladónak és européernek hirdető média folyamatosan pellengérre állítja – nem annyira a viselt dolgai miatt, hanem olyan alapon, hogy miként is képzeli, hogy ellenáll a fényességes Nyugat, illetve a még fényességesebb Washington akaratának?
A G4Media legutóbbi, lejárató célzatú írásában annak apropóján állította szembe Ruttét és Iohannist, hogy előbbi saját zsebből fizetett jeggyel, menetrend szerinti járattal utazott Isztambulba Erdogan támogatását kérni, míg Iohannis ismét luxusrepülővel utazott külföldi útra. Holott mindamellett, hogy még a hivatalos kormánygép hiányában is kérdéses, indokolt-e méregdrága repülőket bérelni az államfői stáb számára, mégiscsak más, ha valaki a saját megválasztása mellett kampányolni utazik valahova, mintha országát képviselve hivatalos látogatáson vesz részt.
Az egész olyan, mintha a saját pecsenyéjüket sütögető, befolyásos globalista körök kiadták volna a fatvát az önjáróvá vált Iohannisra, a romániai telephelyüknek minősülő sajtóorgánumok pedig – a magyar érdekek ellen lobbizó párt mintájára – Momentum-díjra méltóan, lelkesen végzik is a dolgukat.
Külön pikáns, hogy a Iohannis „bűneit” soroló „érvek” egyik legfőbbike az, hogy mindezzel Orbán Viktor magyar kormányfővel került egy oldalra. Holott Budapest támogatásáról egyelőre nincs is szó, csupán arról beszéltek, hogy Rutte a magyarok térdre kényszerítésére vonatkozó minősíthetetlen kijelentése miatt elfogadhatatlan, és jó, hogy van egy közép-európai jelölt is. Minden esetre eddig nem nagyon volt arra példa, hogy – ahogy azt már Magyarország kapcsán megszoktuk – a magukat a nyugatias attitűd letéteményesének hirdető körök ilyen mértékben ágáljanak a román érdekek ellen.
A sajtóhadjárat üzenete az, hogy a közép-európai térség népeire, országaira egyetlen szerep hárul: hogy meghunyászkodjanak a minden témában mindent is jobban tudó nyugatiak előtt, és vakon teljesítsék minden utasításukat. Az, hogy a térségből valakinek saját álláspontja legyen, ne adj’Isten, a régió több országa is a regionális érdekek mentén, közösen akarjon bizonyos témákban politizálni, elfogadhatatlan blaszfémia.
Aki nem áll be a sorba, az előbb-utóbb azzal szembesül, hogy Európa-ellenes, „Orbán-párti” lesz – még akkor is, ha ennek pont annyi a valóságmagva, mint annak, hogy a magát az européerség kizárólagos képviselőjének hirdető oldal valóban az európai emberek érdekeit képviseli.
Balogh Levente
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Balogh Levente
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Makkay József
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Páva Adorján
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Balogh Levente
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Rostás Szabolcs
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
szóljon hozzá!