Balogh Levente

Balogh Levente

Iohannis, NATO, haladárok, Orbán-pártiság

2024. május 03., 18:162024. május 03., 18:19

2024. május 03., 18:162024. május 03., 18:19

Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja, de azért a meccs még mindig nem teljesen lefutott.

Némiképp furcsa ugyanakkor, hogy Iohannis ügyében nem hogy nincs román nemzeti egység, de a „haladó”, áramvonalasan nyugatos román körök egyenesen ellene szurkolnak. Recep Tayyip Erdogan török elnök a svéd NATO-tagság jóváhagyásához hasonlóan ebben az ügyben is szinte a végsőkig kivárt, és minden bizonnyal további jó katonai és egyéb üzleteket csikart ki Washingtontól annak fejében, hogy az amerikaiak által preferált, leköszönő holland miniszterelnököt támogassa a főtitkári tisztség elnyerésében.

A török támogatás nem elhanyagolandó, hiszen a NATO második legnagyobb haderejéről beszélünk, és bár Erdogan az elmúlt években tett nyilatkozatai és meghozott döntései alapján némileg különutas politikát folytat, amely célja az, hogy ismét regionális hatalommá tegye Törökországot,

az ország gazdasági helyzete és a kilátásban levő katonai beszerzések is indokolják, hogy most a washingtoni álláspontot támogassa.

Ebben a helyzetben már csak három tagállam maradt „állva”, vagyis nem jelentette be, hogy felsorakozik az amerikaiak és a többi nagy mellé: Magyarország, Szlovákia és természetesen Románia, amely államfője személyében kihívót állított Ruttéval szemben – bár Iohannis ezirányú döntése talán még a kormányapparátusban is sokakat meglepett.

Az azért nagyjából egyértelmű, hogy egyhangú döntési rendszer ide vagy oda, Iohannisnak ekkora ellenszélben valóban nincs sok esélye a tisztség elnyerésére – bár arra talán igen, hogy a közép-európai országok egy része által elfogadhatatlannak tekintett Rutte helyett inkább egy harmadik, kompromisszumos jelöltet állítsanak sorompóba, aki már tényleg mindenki számára vállalható. Persze a fő célja minden bizonnyal nem ez. Hanem az, hogy ha a NATO főtitkári tisztségét nem is tudja megcsípni Románia – illetve persze saját maga – számára, legalább egy másik befolyásos pozíciót rá bízzanak.

Hogy erre mekkora esélye van, az jó kérdés, de azért próbálkozni nem árt. Igaz, a kiszivárgott hírek szerint számos nyugati kancellária illetékeseit felháborította, hogy egy közép-európai jelölt szembe merészelt szállni a főbb hatalmakkal, és homokszemet juttatott a gépezetbe, ennek nyomán fennáll az esélye, hogy büntetésből csak azért sem ajánlanak fel neki más pozíciót sem.

Furcsa módon azonban Iohannisnak nem csupán a nyugati, hanem a belföldi ellenszéllel is meg kell birkóznia.

Nem az ellenzékről van szó – az többé-kevéssé természetes, hogy a nem kormányoldalhoz tartozó politikusok (és persze a kormányon levő, de Iohannisszal hűvös viszonyt ápoló szociáldemokraták némelyike) kétségeiket hangoztatják az államfő alkalmasságát illetően. Hanem a „progresszív”, mindenben a fősodratú EU-s és atlantista szólamokat szajkózó sajtóról, amely olyan intenzitású és hangnemű támadássorozatot indított ellene, amiért szembe mert szállni a nyugati hatalmakkal, mintha a liberálisokkal való összebútorozásig keresetlenül csupán „vörös pestisnek” becézett PSD, vagy a szélsőséges AUR soraiból került volna ki.

Félreértés ne essék: a magyarok elleni uszításon kívül más „érdemet” felmutatni nemigen tudó román elnökre amúgy egy félvak macskát sem bíznánk rá, nemhogy a világ legerősebb katonai szövetségének főtitkári posztját (vezetésről szó sincs, azt a mindenkori amerikai kormány és a Pentagon magának tartja fenn).

Azonban itt elvi kérdésről van szó, arról, hogy jelenleg mégiscsak ő van olyan pozícióban, illetve rendelkezik olyan nemzetközi ismertséggel, hogy esélye legyen megszerezni valamilyen közepesen fontos nemzetközi pozíciót Románia számára.

Ennek ellenére a magát haladónak és européernek hirdető média folyamatosan pellengérre állítja – nem annyira a viselt dolgai miatt, hanem olyan alapon, hogy miként is képzeli, hogy ellenáll a fényességes Nyugat, illetve a még fényességesebb Washington akaratának?

A G4Media legutóbbi, lejárató célzatú írásában annak apropóján állította szembe Ruttét és Iohannist, hogy előbbi saját zsebből fizetett jeggyel, menetrend szerinti járattal utazott Isztambulba Erdogan támogatását kérni, míg Iohannis ismét luxusrepülővel utazott külföldi útra. Holott mindamellett, hogy még a hivatalos kormánygép hiányában is kérdéses, indokolt-e méregdrága repülőket bérelni az államfői stáb számára, mégiscsak más, ha valaki a saját megválasztása mellett kampányolni utazik valahova, mintha országát képviselve hivatalos látogatáson vesz részt.

Az egész olyan, mintha a saját pecsenyéjüket sütögető, befolyásos globalista körök kiadták volna a fatvát az önjáróvá vált Iohannisra, a romániai telephelyüknek minősülő sajtóorgánumok pedig – a magyar érdekek ellen lobbizó párt mintájára – Momentum-díjra méltóan, lelkesen végzik is a dolgukat.

Persze a helyzet akkor sem jobb román szempontból, ha maguktól töltik be ekkora elánnal a hasznos idióta szerepét.

Külön pikáns, hogy a Iohannis „bűneit” soroló „érvek” egyik legfőbbike az, hogy mindezzel Orbán Viktor magyar kormányfővel került egy oldalra. Holott Budapest támogatásáról egyelőre nincs is szó, csupán arról beszéltek, hogy Rutte a magyarok térdre kényszerítésére vonatkozó minősíthetetlen kijelentése miatt elfogadhatatlan, és jó, hogy van egy közép-európai jelölt is. Minden esetre eddig nem nagyon volt arra példa, hogy – ahogy azt már Magyarország kapcsán megszoktuk – a magukat a nyugatias attitűd letéteményesének hirdető körök ilyen mértékben ágáljanak a román érdekek ellen.

A sajtóhadjárat üzenete az, hogy a közép-európai térség népeire, országaira egyetlen szerep hárul: hogy meghunyászkodjanak a minden témában mindent is jobban tudó nyugatiak előtt, és vakon teljesítsék minden utasításukat. Az, hogy a térségből valakinek saját álláspontja legyen, ne adj’Isten, a régió több országa is a regionális érdekek mentén, közösen akarjon bizonyos témákban politizálni, elfogadhatatlan blaszfémia.

Aki nem áll be a sorba, az előbb-utóbb azzal szembesül, hogy Európa-ellenes, „Orbán-párti” lesz – még akkor is, ha ennek pont annyi a valóságmagva, mint annak, hogy a magát az européerség kizárólagos képviselőjének hirdető oldal valóban az európai emberek érdekeit képviseli.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Páva Adorján

Páva Adorján

Nem Székelyföld Románia, hanem Románia Székelyföld

Amikor először vittem ki meccsre, immár kedves feleségem sehogy sem tudta felfogni: mégis hogy lehet, hogy én, a „nagy magyar” románul énekelek, üvöltözöm.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Temetnék az etnopolitikát

Kisebb össztűz alá került az RMDSZ a június 9-én (összevonva) rendezendő helyhatósági és európai parlamenti választások kampányára ráfordulva, egészen pontosan az alakulat politikai irányvonala került kifogás tárgyává.

Makkay József

Makkay József

Miért nem válaszolunk magyarul a román hivatalnoknak?

A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Koalíciós vereség a rajt előtt

Az önkormányzati választásoknak még a kampánya sem kezdődött el hivatalosan, de a PSD és a PNL alkotta kormánykoalíció máris vereséget könyvelhet el.

Balogh Levente

Balogh Levente

Forrongó Közel-Kelet

Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

RMDSZ, EMSZ, arccal a közönynek

Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Fegyverrel a külhoni románok védelmében?

Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.