Makkay József
2021. szeptember 06., 08:232021. szeptember 06., 08:23
Romániában nincs új a nap alatt, ha az erdélyi magyarokat vegzálni kell. A Trianon óta eltelt száz esztendő gyakorlata azt mutatja, hogy kortól és ideológiáktól függetlenül a módszerek ugyanazok, csak más köntösbe bújtatott intézmények végzik el a piszkos munkát.
Ahogyan legutóbb az ügyészség bűnvádi eljárást indított mondvacsinált vádakkal a királyhágómelléki és az erdélyi református püspök ellen a zilahi Wesselényi-kollégium visszaigénylése miatt. A Zilah belvárosában álló patinás múltú ingatlan a kommunista államosításig a református egyház tulajdonában állt több száz más épülettel együtt, amelyeket a rendszerváltás óta hiába követelnek vissza az erdélyi magyar egyházak.
A mostani ügyészségi eljárás kísértetiesen hasonlít a Székely Mikó Kollégium esetére, ahol az Erdélyi Református Egyházkerületnek a 2002-ben visszaszolgáltatott ingatlannal kapcsolatos döntést a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) támadta meg. A visszaszolgáltatást elbíráló bizottság tagjait a bíróság jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, az ingatlan pedig újra visszakerült a román állam tulajdonába. A református egyház az ingatlannal kapcsolatos későbbi pereit is elveszítette, és immár évek óta a strasbourgi igazságszolgáltatásra vár.
A zilahi Wesselényi-kollégium rendszerváltás utáni kálváriájában annyi a különbség, hogy a 18 éve folyó visszaigénylési folyamat során még nem született az egyház számára kedvező döntés, és az ügyészségi eljárással eleve azt akarják elérni, hogy az egyház által indított polgári perben erre ne is kerülhessen sor.
Az erdélyi magyar oktatás e két emblematikus tanügyi intézményének restitúciós kálváriája az 1950 előtt a római katolikus egyház tulajdonában álló gyulafehérvári Batthyáneum könyvtárral és tudományos gyűjteménnyel együtt a jéghegy csúcsa. Számtalan kevésbé ismert egyházi és más közösségi tulajdonból a kommunizmus idején kisajátított ingatlanok, termőföldek és erdőterületek állnak ma is jogtalanul a román állam használatában.
Romániában a restitúciós folyamat mindenféle politikai ígéret ellenére működésképtelen. A rendszerváltás után hosszú idő elteltével elfogadott erre vonatkozó jogszabályok nem öntöttek tiszta vizet a pohárba. A törvények előírásai ugyanis kijátszhatók. Amikor viszont már erre nincs lehetőség, és a magyar egyházi ingatlant több évtizedes jogi huzavona után vissza kéne szolgáltatni – vagy éppen visszavenni állami tulajdonba –, bevetik a megfélemlítés eszközeit. Erre a piszkos munkára az utóbbi egy-két évtizedben az ügyészség bizonyult a legalkalmasabbnak: vagy lecsukatták, vagy elűzték Erdélyből a renitenskedő magyarokat.
Sok erdélyi magyar számára égető kérdés, hogy ilyen körülmények között szabad-e magyar politikusnak román kormányzati tényezőként az égbekiáltó jogsértésekhez asszisztálnia? Az éppen végnapjait élő kormány megalakulásakor – mint annyiszor az RMDSZ 1996-os első kormányra lépése óta – egyik fontos célként hangzott el a jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. Amit ki kell egészíteni a kommunisták által elkövetett tengernyi jogsérelem jóvátételének egyéb igényeivel. Ezekből a kormánykoalíciós ígéretekből alig valósult meg valami, sőt, mint látjuk, a megfélemlítés eszközeit használva, az államhatalom újra és újra azokat a tulajdonosokat alázza meg és bünteti, akiket a kommunista hatalom korábban már kiforgatott vagyonukból. A pórul jártak örökösei ma a régihez hasonló rosszindulatú államhatalommal találkoznak. A köznyelv találóan fogalmaz: Romániában nem rendszer-, hanem gengszterváltás történt.
Miközben a legtöbb erdélyi magyar jogsérelemre a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága maradt a távoli igazságtételi remény, jó volna elgondolkozni azon, hogy mi haszna van az erdélyi magyar kormányzati szerepvállalásnak, ha a román hatalom továbbra is azt tesz velünk, amit akar.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
1 hozzászólás