2009. május 15., 12:462009. május 15., 12:46
De sebaj, legfeljebb reggel felütöm a Krúdy-féle álmoskönyvet, hátha az áll benne, hogy pozdorjává tört mosdókagylóval álmodni azt jelenti, megnyerem a lottóötöst. Reggel aztán kiderült: a lottóötös ugrott, álomról ugyanis szó sincs. A kagyló tényleg ott hevert darabokban, csak amikor éjjel félálomban bementem a mosdóba, nem tudatosult bennem teljes valójában a katasztrófa.
A rejtélyről aztán a kedvesem rántotta le a leplet, aki közölte: amikor az éjszaka közepén kiment a mosdóba, a kagyló – amelyet amúgy semmi sem rögzített, csupán két fémdarab tartotta – egyszer csak minden előzetes figyelmeztetés nélkül engedett a gravitáció csábításának, és békésen, több darabban megpihent a padlón. Nem volt mese, a kagylót ki kellett cserélni. Azonnal fölhorgadt bennem a minden önérzetes férfiban ott szunnyadó ezermester, és máris soroltam magamban, mi kell: fúró, csavarkulcs, lelkesedés.
Mivel azonban ezek közül csak a lelkesedés volt meg, az meg legjobb tudomásom szerint nem fogja a négyes csavart, riasztanom kellett egyik ismerősömet, akinek egyedül több szerszáma van, mint egy egész szerelőbrigádnak. Az első akadályt sikeresen vettük: vásároltunk egy új kagylót a megfelelő rögzítőkkel és új lefolyóval. A folytatás azonban már nehezebb volt. A kolléga ugyanis már az első percben jó mélyen elvágta az ujját, amikor le akarta szerelni a falról a régi kagyló csonkját.
Az ájulás határán megejtett amatőr sürgősségi beavatkozást követően jött a következő fázis: kellőképpen széles lukakat kellett fúrni a falba a tartócsavaroknak. A röpke félórás folyamat nyomán csak a szomszédok toleranciáját tudom dicsérni: azért szép, hogy este tízkor senki sem törte ránk az ajtót. Ehelyett azonban mi törtük magunkat, ugyanis kétszer kellett föl-, majd leszerelni a csaptelepet, miközben békésen omladozott a szocreál betonfal, kiderült ugyanis, hogy a flexibilis cső fölső csatlakozásánál kilazult a csavar, így ömlik belőle a víz.
Közel két óra múlva aztán büszkén töröltük meg izzadságtól és cementportól iszapos homlokunkat: a kagyló ott csillogott teljesen fölszerelve. Csak épp használni nem lehet, az ugyanis csak a végén derült ki, hogy a lefolyó csatlakozóidoma jóval szélesebb, mint a már meglévő cső.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.