VEZÉRCIKK – Bár az Európai Bizottság által összeállított országjelentéseket többnyire pillanatnyi érdeküknek megfelelően értékelik az érintett kormányok, azért mindenki tudja, hogy a bírálatokat – és az elismeréseket is – valahol mégiscsak összesítik, s a végeredmény befolyásolja a mérleg nyelvének ide-oda ingását.
2015. január 28., 20:322015. január 28., 20:32
Az igazságügy tekintetében készülő mérleg még nagyobb jelentőségű, hiszen a korrupció elleni harc eredményei nem számszerűsíthetők, mint például a költségvetési hiány, így aztán olyan fegyvernek számít, amely ellen roppant nehéz a védekezés. Legutóbbi jelentésének egyik bekezdésével is simogat az EB, a másikkal meg nyakleveseket osztogat, nehogy elbízza magát bárki is.
Méltatja például az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA), az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), a legfelsőbb bíróság és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) tevékenységét. A letartóztatások, bekasztnizások, maszkos rajtaütések fonalát már rég elvesztő romániai polgárban mindez megerősíti azt a meglehetősen lehangoló kocsmademagóg meggyőződést, hogy javíthatatlanul korrupt országban él.
Persze nem is jár túl messzire az igazságtól, legfeljebb abba nem gondol bele, hogy e tekintetben is van ahonnan felfejlődnünk, illetve hogy sok év mulasztásának pótlási kényszere termeli ki a bilincselési dömpinget.
Az intézkedésözön hitelességének esetenkénti megkérdőjelezése abból is fakad, hogy a letartóztatások tekintélyes része csak évek múltán jut el a jogerős ítélethozatal fázisába. Akkor, amikor többnyire már csak az érintettek emlékeznek a cselekvések részleteire, a történtek fonalának újrafelgöngyölítésébe pedig ilyenkor jócskán vegyül szubjektivizmus is. Akadályozza a tisztánlátást az etnikai elem is, amely hol pró, hol pedig kontra érvként bukkan fel.
Mi, magyarok eddig többnyire elegáns szemlélőkként, erkölcsi bajnok fejcsóválókként követhettük az események sorozatát. Ahogy egyre érintettebbé válunk, úgy alakul át a kékfény-történetekhez való viszonyunk. De miközben tudjuk, hogy az áldozati nemzedékek a mindenkori történelem velejárói, összességében elemi érdekünk, hogy Románián is végigfusson a korrupciós megtisztulás erdőtüze.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!