2011. május 19., 08:582011. május 19., 08:58
Magánvállalkozók, vendéglátó-ipari egységek, különböző civil szervezetek, önkormányzatok egyenként több-kevesebb sikerrel próbálják be- és felmutatni, reklámozni és népszerűsíteni a nagyvilágnak szűkebb pátriájukat, az ott rejlő egyedi lehetőségeket, ez az igyekezet azonban csakis lokális sikerrel kecsegtethet. Az a baj, hogy 1990 óta egyetlen román kormány sem épített fel tudatos, egységes turisztikai stratégiát Erdélyre, úgy, ahogy teszi például a Fekete-tenger vagy a bukovinai kolostorok vonatkozásában, mintha ennek az országnak kizárólag a tengerpartja és a festett templomai jelentenék az idegenforgalmi vonzerőt. No de ne bújjunk az ujjunk mögé, hiszen e téren nemcsak Bukarest, hanem mi, erdélyi magyarok is ludasok vagyunk, hiszen – néhány próbálkozástól eltekintve – a közösség sem tett meg mindent azért, hogy szülőföldje festői tájait, kulturális gazdagságát, sokszínűségét megismertesse a nagyvilággal.
Legalább annyira, hogy néhány ezer kilométerre innen ne tévesszék össze Transzszilvániát Pennsylvaniával. Andalúziához vagy Bajorországhoz képest Erdélynek ma csapnivaló „országimázsa” van külföldön, és ennek oka nemcsak a marketing hiányában keresendő, hanem abban is, hogy az itteni emberek képtelenek pozitív jövőképet sugározni kifelé, nem tudják „eladni” az idegennek azt, hogy a szülőföldjük szép, szerethető hely. A székely atyafiakkal kaszáló, pálinkázó, messze földön páratlan műemlékeket, élőhelyeket meglátogató brit trónörökösnek kell kimondania, hogy Erdély a legjobb exportterméke Romániának, olyan kincs, amellyel még hazája sem rendelkezik. Még szerencse, hogy Károly herceg – többek között rokoni szálai révén, hiszen Rhédey Klaudia magyar grófnő az anyja, II. Erzsébet angol királynő ükanyja volt – felfedezte magának a régiót, és hírét viszi a nagyvilágba.
Mostani vakációzásának visszhangja többet jelent egy reklámkampánynál, egyedül ettől azonban még Erdély nem fog egy csapásra bekerülni a nemzetközi idegenforgalom vérkeringésébe. Erdélyt elsősorban annak lakói képesek híressé tenni azzal, ha őszintén el tudják hitetni másokkal, miért jó itt élni, és miért érdemes idelátogatni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!