Erdély arca

Magánvállalkozók, vendéglátó-ipari egységek, különböző civil szervezetek, önkormányzatok egyenként több-kevesebb sikerrel próbálják be- és felmutatni, reklámozni és népszerűsíteni a nagyvilágnak szűkebb pátriájukat, az ott rejlő egyedi lehetőségeket, ez az igyekezet azonban csakis lokális sikerrel kecsegtethet. Az a baj, hogy 1990 óta egyetlen román kormány sem épített fel tudatos, egységes turisztikai stratégiát Erdélyre, úgy, ahogy teszi például a Fekete-tenger vagy a bukovinai kolostorok vonatkozásában, mintha ennek az országnak kizárólag a tengerpartja és a festett templomai jelentenék az idegenforgalmi vonzerőt. No de ne bújjunk az ujjunk mögé, hiszen e téren nemcsak Bukarest, hanem mi, erdélyi magyarok is ludasok vagyunk, hiszen – néhány próbálkozástól eltekintve – a közösség sem tett meg mindent azért, hogy szülőföldje festői tájait, kulturális gazdagságát, sokszínűségét megismertesse a nagyvilággal.

Legalább annyira, hogy néhány ezer kilométerre innen ne tévesszék össze Transzszilvániát Pennsylvaniával. Andalúziához vagy Bajorországhoz képest Erdélynek ma csapnivaló „országimázsa” van külföldön, és ennek oka nemcsak a marketing hiányában keresendő, hanem abban is, hogy az itteni emberek képtelenek pozitív jövőképet sugározni kifelé, nem tudják „eladni” az idegennek azt, hogy a szülőföldjük szép, szerethető hely. A székely atyafiakkal kaszáló, pálinkázó, messze földön páratlan műemlékeket, élőhelyeket meglátogató brit trónörökösnek kell kimondania, hogy Erdély a legjobb exportterméke Romániának, olyan kincs, amellyel még hazája sem rendelkezik. Még szerencse, hogy Károly herceg – többek között rokoni szálai révén, hiszen Rhédey Klaudia magyar grófnő az anyja, II. Erzsébet angol királynő ükanyja volt – felfedezte magának a régiót, és hírét viszi a nagyvilágba.

Mostani vakációzásának visszhangja többet jelent egy reklámkampánynál, egyedül ettől azonban még Erdély nem fog egy csapásra bekerülni a nemzetközi idegenforgalom vérkeringésébe. Erdélyt elsősorban annak lakói képesek híressé tenni azzal, ha őszintén el tudják hitetni másokkal, miért jó itt élni, és miért érdemes idelátogatni.