Az érkező Trump és a távozó Biden egyaránt bőkezűen élt az elnöki kegyelmek gyakorlatával
Fotó: Agerpres/EPA
Mi, Közép-Kelet-Európában élők manapság egyre gyakrabban megkérdőjelezzük az amerikai demokrácia vívmányait. Hosszú évtizedekkel ezelőtt vakon hittünk benne, a tengerentúlt a szabadság és az ígéret földjének tartottuk. Ma már sokkal összetettebb lett a kép az Amerikai Egyesült Államokról – pláne, ha az elnöki kegyelmeket vesszük figyelembe.
2025. január 22., 11:002025. január 22., 11:00
A mandátuma végéhez érkező demokrata, és az újra beiktatott republikánus elnök együtt betöltötte már a százhatvan esztendőt. Donald Trump az elnökválasztási kampány elején csak „két hetes”, azaz 77 éves volt.
Elnöksége négy esztendeje alatt kedves, mosolygós bácsi benyomását keltette, aki időnként felhívta magára a figyelmet a korral járó némi kilengéseivel, jóindulatú szenilitása jeleivel. Amikor felesége helyett a vendége karjaiba kapaszkodott, amikor eltévelygett a Fehér Házban, amikor már eltemetett politikustársát szólongatta egyik kampánylátogatása alkalmából (előtte családtagjai számára részvétet nyilvánítva), amikor Mexikó határait összetévesztette Egyiptoméval.
Biden elnök leghangzatosabb rekordja távozásához köthető, mivel a legtöbb egyéni kegyelmet osztogató elnökként vonult be a történelemkönyvekbe. Összesen mintegy négyezer elítélt büntetését törölte el vagy változtatta meg, sőt elnöki ciklusa utolsó óráiban preventív kegyelemben részesített olyan személyeket, akik szerinte esetleges boszorkányüldözés áldozatává válhatnak. Mivel a preventív kegyelmet eddig nem gyakorolták, vitatható a bíróságok viszonyulása az új helyzethez.
A szuperhatalom és szuperdemokrácia távozó első emberének magyarázata egyszerű: nincs oka azt hinni, hogy „az ellenük folyó támadások véget értek”. Megjegyzendő, hogy Joe Biden egy bő hónappal ezelőtt kegyelmet adott a kisebbik fiának, az adócsalásért és a fegyvertartási szabályok megsértése miatt kétszeresen perbe fogott és a börtönkapu felé sodródó Hunternek. De nemcsak a börtönbüntetéstől mentette meg, hanem – preventíven – kegyelmet adott neki minden esetleges bűncselekményért is. Szóval, Biden exelnök mindhárom testvére és kisebbik fia (vajon az idősebbről miért feledkezett meg?) „élvezheti” az elnöki kegyelmet.
De a hírportálok arról is tudósítottak, hogy az egészen frissen beiktatott Donald Trump máris megkegyelmezett mintegy ezerötszáz támogatójának, a Capitolium ostromában résztvevőknek, és elrendelte jobboldali militáns csoportok vezetőinek korai szabadlábra helyezését. Nos, az éppen hivatalban levő amerikai elnökök bőkezűen osztogatják a kegyelmet.
Ezzel az amerikai tényszerű jelennel és ironikus jövőképpel „kegyelmi történetünk” véget is érhetne. Mégsem feledhetjük, hogy közel egy esztendeje szomorú szívvel és megdöbbenéssel vettük tudomásul az akkori köztársasági elnök lemondását egy sokat vitatott és vitatható kegyelmi botrány miatt. Novák Katalin nem közvetlen rokonát, munkatársát részesítette kegyelemben, preventívben sem, hanem – részemről bizonyos vagyok – a köztársasági elnököt az emberies jóindulat vezérelte, amikor sorozatos kegyelmet gyakorolt a pápalátogatás alkalmából. Mégis, kényes témában kegyelmet adni kockázatos, hiba volt. A magyar köztársasági elnök beismerte, lemondott.
Erkölcsi tartásból példát nyújtott új és régi amerikai elnökök számára is.
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Meg kell hagyni, meglehetősen erős kezdés, hogy Donald Trump új elnökségének egyik első lépéseként azzal indítaná a rendrakást a világban, hogy egy európai országgal, sőt szomszédjával, katonai szövetségeseivel szemben fogalmaz meg területi követeléseket.
Leplezetlen politikai támadások érik Romániában az MVM Csoport és az E.ON között létrejött megállapodást, amelynek gyakorlatba ültetését a bukaresti koalíciós kormány egyik fele nyíltan megakadályozna.
Lassan egyre határozottabbá válik az érzés, hogy az „Európa-barátnak” mondott román kormánykoalíció illetékesei mindent megtesznek azért, hogy növeljék a szélsőjobboldal győzelmi esélyeit a megismételt elnökválasztáson.
Bort, búzát, békességet! – az újév küszöbén szoktuk egymásnak kívánni. A mindennapi étel- és italszükséglet biztosításán túl a békességre való felhívás napjaink felértékelődött, időszerű üzenete.
Van abban valami szimbolikus, hogy a román külügy éppen akkor ad ki rosszalló nyilatkozatot egy, a Trianon előtti Magyarországot ábrázoló atlasz miatt, amikor hathatós magyar közreműködéssel gyakorlatilag eltűnik a két ország közötti trianoni határ.
Gratulálunk a PSD-nek és a PNL-nek: másfél év után sikerült ismét tető alá hozniuk ugyanazt a koalíciót, amelyet tavaly az RMDSZ kipenderítésével ők maguk robbantottak szét – csak éppen kitartó munkájuk eredményeként támogatottsága gyengébb, mint akkor.
JEGYZET – Harmincöt évvel ezelőtt új történelmi korszakba léptünk. A meghurcolt papjával merész szolidaritást vállaló temesvári református gyülekezetben kipattanó szikra lángra lobbanásához nyilván más tényezők is szükségeltettek.
Alaposan keresztbe tettek a zökkenőmentes kormányalakítási és államfőjelölt-állítási terveknek a Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) aktuális és expolitikusai.
Előszeretettel ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy mennyi tanulságot vontunk le a koronavírus-járvány történéseiből. Pedig dehogy.
Szép fejlődés: alig néhány nap alatt a választási manipulációtól a szélsőjobboldali összeesküvésig jutott a romániai elnökválasztási káosz forgatókönyve. És innentől már azért egy kicsit gyanúsabb az egész ügy.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!