2008. december 24., 14:142008. december 24., 14:14
De nem tart túl sokáig, kifújjuk a fáradt gőzt, bocsánatot kérünk, esetleg sírunk egy kicsit, elénekeljük a Mennyből az angyalt, gyertyát gyújtunk, és megpusziljuk egymást, hogy a gyerekek érezzék, mégiscsak a szeretet ünnepe ez.
Az ajándékkönyveknek helyet keresünk a polcon, fogkefét cserélünk, mert a narancssárga jobban tetszik, mint a zöld, elpakoljuk a kesztyűket, sapkákat, zoknikat, sálakat. A csomagolópapírt kihordjuk a konyhába, anya lefekvés előtt titokban kisimítgatja és elteszi, júliusban ebbe csomagolja majd a születésnapi ajándékot.
Már éjfél is elmúlt, és még az összes csokitól maszatos gyerek vidáman ugrál, pörög, sikítozik, a horvátországi, görögországi, egyiptomi nyaralás emlékeit őrző fényképalbumot bújjuk, apa híradót néz, vagy úszóversenyt talált valamelyik sportadón, vagy a konyhában cigarettázva keresztrejtvényt fejt. Eszünk még egy kis töltött káposztát, flekkent, virslit, és még egyszer megállapítjuk, hogy anya istenien főz, a töltelék megint mennyeire sikeredett, kár, hogy a diós beigli alattomos módon hosszában végigrepedt. De azért az is nagyon finom.
Irdatlan tiltakozás kíséretében lefektetjük a kicsiket, mert most már komolyan késő, az összes angyal elment, és fellegen alszik, szegények nagyon elfáradtak, úgyhogy tessék alukálni, holnap reggel megint meg lehet nézni a fát, reggeli után esetleg meggyújtunk egy csillagszórót. Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kislány és kisfiú, úgy hívták őket, Jancsi és Juliska, és anyuci, Jancsi volt a kislány? Nem, kicsi szívem, Jancsi a kisfiú volt, neki tütüt hozott az angyal. De anyu, nekem is hozott tütüt, és én kislány vagyok, nem?
Mire ágyba kerülünk, már mi sem tudjuk, fiú vagyunk-e, vagy lány, igaz, nekünk valószínűleg nem hoz tütüt az angyal. Ha szerencsénk van, gyorsan elalszunk, és ha nagyon fáradtak vagyunk, álmodunk valami szépet.
Valami olyasmit, hogy fújtatva veszekszik az egész család, mindenkinek a kezében égő csillagszóró, az asztalon terítő helyett csomagolópapír, miközben csengetnek, és az ajtóban az angyal helyett a vasorrú bába áll. Mert nekünk is van karácsonyunk, nemde?
László Noémi
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.