2008. december 24., 14:142008. december 24., 14:14
De nem tart túl sokáig, kifújjuk a fáradt gőzt, bocsánatot kérünk, esetleg sírunk egy kicsit, elénekeljük a Mennyből az angyalt, gyertyát gyújtunk, és megpusziljuk egymást, hogy a gyerekek érezzék, mégiscsak a szeretet ünnepe ez.
Az ajándékkönyveknek helyet keresünk a polcon, fogkefét cserélünk, mert a narancssárga jobban tetszik, mint a zöld, elpakoljuk a kesztyűket, sapkákat, zoknikat, sálakat. A csomagolópapírt kihordjuk a konyhába, anya lefekvés előtt titokban kisimítgatja és elteszi, júliusban ebbe csomagolja majd a születésnapi ajándékot.
Már éjfél is elmúlt, és még az összes csokitól maszatos gyerek vidáman ugrál, pörög, sikítozik, a horvátországi, görögországi, egyiptomi nyaralás emlékeit őrző fényképalbumot bújjuk, apa híradót néz, vagy úszóversenyt talált valamelyik sportadón, vagy a konyhában cigarettázva keresztrejtvényt fejt. Eszünk még egy kis töltött káposztát, flekkent, virslit, és még egyszer megállapítjuk, hogy anya istenien főz, a töltelék megint mennyeire sikeredett, kár, hogy a diós beigli alattomos módon hosszában végigrepedt. De azért az is nagyon finom.
Irdatlan tiltakozás kíséretében lefektetjük a kicsiket, mert most már komolyan késő, az összes angyal elment, és fellegen alszik, szegények nagyon elfáradtak, úgyhogy tessék alukálni, holnap reggel megint meg lehet nézni a fát, reggeli után esetleg meggyújtunk egy csillagszórót. Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kislány és kisfiú, úgy hívták őket, Jancsi és Juliska, és anyuci, Jancsi volt a kislány? Nem, kicsi szívem, Jancsi a kisfiú volt, neki tütüt hozott az angyal. De anyu, nekem is hozott tütüt, és én kislány vagyok, nem?
Mire ágyba kerülünk, már mi sem tudjuk, fiú vagyunk-e, vagy lány, igaz, nekünk valószínűleg nem hoz tütüt az angyal. Ha szerencsénk van, gyorsan elalszunk, és ha nagyon fáradtak vagyunk, álmodunk valami szépet.
Valami olyasmit, hogy fújtatva veszekszik az egész család, mindenkinek a kezében égő csillagszóró, az asztalon terítő helyett csomagolópapír, miközben csengetnek, és az ajtóban az angyal helyett a vasorrú bába áll. Mert nekünk is van karácsonyunk, nemde?
László Noémi
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.