2010. február 16., 09:302010. február 16., 09:30
Nos, az én életemben sok minden nincs rendben. Őszintén szólva, semmi sincs rendben. A százéves bérházban, ahol lakom, hetente elromlik valami, így a több száz lejes gázszámlát más, jelentős kiadások tetézik, miközben fagyok meg, olyan hideg van. A munkahelyemen két ember helyett dolgozom reggeltől estig, fél fizetésért. Ráadásul az ötéves párkapcsolatom is összeomlott, mert – mint kiderült – túl sokat voltunk együtt.
Tehát változtatnom kell. Nálam ugyanis eddig bevált a lélekbúvárok fent említett tanácsa. Hiszen ha az ember munkahelyet vált, új lakásba vagy városba költözik, ez annyira lefoglalja a gondolatait, hogy nincs ideje a korábbi bajokkal foglalkozni. Észre sem veszi, és már talpra is állt. Tudom, mert már próbáltam. Mivel az elmúlt hat évben bőven akadtak problémák: hat munkahelyem volt, és egy számomra teljesen ismeretlen városba költöztem. De a mostani válság sokkal nagyobb annál, hogy munkahelyváltással megússzam.
És költöznöm is legalább Bukarestbe kellene. S bár szívesen elfogadnék egy pénzes szóvivői állást valamelyik RMDSZ-es főmufti mellett, sajnos egyetlen helyet sem utálok jobban a román fővárosnál. Így muszáj lesz áthágnom saját határaimat, az országéit, és külföldön próbálkoznom. Rokonaim, ismerőseim révén a célpont is megvan. Egyszerre négy. Németországban sokat kereshetnék, ha tudnék németül. Nagy-Britanniában fejleszthetném az angoltudásomat, de ott állandó a köd és az eső. Különben is depressziós ember ne menjen Angliába.
Olaszországot imádnám, de ha hihetek az ismerőseimnek – és mért ne hinnék, évekig éltek ott –, az olasz munkaadóknál csak a rabszolgahajcsárok lehettek rosszabbak. Tehát marad Ciprus. Ott meleg van, nem kell fűteni. Ráadásul a férfiak is jóképűek, elég csak az ókori görög szobrokra gondolni. Nappal süttetném a hasam a tengerparton, este pedig valamelyik klubban mosogatnék.
És miután kreolbarnára sültem és elegem lett a mosogatásból, visszajönnék Kolozsvárra. Beköltöznék egy lerobbant százéves bérházba, jelentkeznék szerkesztőnek az erdélyi magyar laphoz, és minimális pénzért reggeltől estig dolgoznék. Pasasom is lenne. Hogy a gyakori együttlét ne ártson a kapcsolatunknak – Cipruson.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.